Néhányan csendesen figyelnek, mások meg hangosan nevetve poénkodnak – igazi családias hangulat. Most ötödik alkalommal vannak együtt, de érződik, hogy összeszoktak. Közben a cukrász magyaráz, gyakori hibákra hívja fel a figyelmüket. Megtudjuk, hogy

Csak a kihűlt tortalapot szabad szeletelni, fűrészelő mozdulattal, amihez jól használható a kenyérvágó kés is. Időközben a 180 Celsius-fokra előmelegített sütőben készül az első tortalap, az úgynevezett Sacher-felvert, amelynek kellemes csokiillata betölti a teret.

László kibontja a fagyasztott málnát, egy öblös keverőedényben a tűzhelyre teszi, citromlé, cukor, habtejszín és zselatinmassza hozzáadásával ebből készül a kis korongokra vágott alapra töltendő krém. A zselatinmasszához szükséges aranyszínű port vízzel keveri, közben elmondja, hogy a masszát nem szabad 70 foknál jobban felhevíteni.

A sütőt László kezeli, mialatt néha megszólal egy aggályos hang: „szerintem már kész, odaég”. Mónika aggodalmára László a profi nyugalmával mosolyog. Mónika kizárólag az Esterházy-torta miatt jelentkezett a tanfolyamra, ami húsvét másod- és harmadnapjára van betervezve. Ezért azonban részt kellett vennie a többi találkozón is, de mostanra legalább megtanult pozsonyi kiflit és sajtos pogácsát sütni. Amit itt a többiekkel kipróbál, otthon is elkészíti, és majdnem mindegyikkel sikerélménye volt, a képeket pedig büszkén osztotta meg a csoport közösségi oldalán. A vállalkozó nem akar profilt váltani, csupán szeretteinek fog továbbra is sütni.

„Szitáld le a lisztet, attól levegős lesz a sütemény, a hideg kelesztés hatékonyabb a meleg kelesztésnél, sütés előtt tedd a begyúrt tésztát fél órára hűtőbe – fondorlatokat tanultam, amelyeket otthon is hasznosíthatok.

Várakozás közben beszélgetünk Zsolttal, aki nem egészen két éve sütötte első tortáját, interneten megosztott videókból inspirálódva. „Minden finomra sikerült, de nem úgy nézett ki, mint a videókon” – mondja a 22 éves fiatalember. Mivel kedvet kapott a sütéshez, szerette volna, hogy mutatósak legyenek alkotásai, a cukrásztitkokat pedig élőben akarta ellesni. Minden hétfőn Udvarhelyre utazik, mivel Marosvásárhelyen, ahol él és menedzsmentet tanul, nincs hasonló tanfolyam.

„Már az első alkalom is megérte, annyira tetszett. Most már tudom, hogy az adagokat be kell tartani, és akkor jó lesz. Nem szabad az után menni, hogy tegyünk bele egy evőkanál vagy egy kávéskanál valamit.” Elárulja, hogy otthon legalább egyszer mindent újrasüt, és most már elégedett alkotásai küllemével. Komolyan fontolóra vette, hogy szakképzett cukrásznak tanuljon, László sugallatára talán Budapesten.

Hogy a 12 éves Áron élete felnőtt korára milyen fordulatot vesz, még nem tudni, tény viszont, hogy szülinapi meghívottjainak saját maga készítette a Boci sütit és a sajtos kiflit, szülei pedig az általa sütött linzert vitték a bálba. Felnőttképzésről lévén szó édesanyja is részt vesz az órákon. „Megtanultam, hogy a tojást olyan hőmérsékletű vízzel kell megmosni, amilyen a tojás, és hogy nagy hülyeségeket ne csináljak” – mondja Áron, részletekbe azonban nem bocsátkozik.

De vége a fecsegésnek, minden tekintet Lászlóra szegeződik, aki asztalra helyezi a tálcát, rajta a hűtőből kivett alkotásokkal. Körülálljuk az asztalt, a formákból ki könnyebben, ki nehezebben kiszabadít egy-két málnacsodát. Somolyogva, fél lépés távolságból figyelem az ügyködő cukrásztanoncokat, de nem úszom meg. László felém nyújt egy formát, kissé tétova mozdulattal elveszem, és harmadik nekirugaszkodásra sikerül épen kinyomnom belőle a monoporciós málnás desszertet. Lejárt az idő, előkerül a csomagolófólia és belé egyenként az édesség, amit megérdemelten hazavisznek azok, akik besegítettek elkészítésébe, na meg a betolakodó újságíró, jómagam.