Dokumentumfilm egy alkotói útról és egy háborús történet különleges zenei élménnyel
Bács Béla János •
2019. február 15., 17:37
• utolsó módosítás: 2019. február 15., 20:35
Versenyen kívül vetített francia dokumentumfilmet és világpremierként bemutatott orosz alkotást néztünk meg a 69. Berlinale újabb játéknapján. Berlin felfedezésére is jutott idő.
A vörös szőnyeget újrahasznosított anyagból készítették és a fesztivál után újra hasznosítják. A műanyagból készült reklám anyagokból pedig a következő évben táskákat készítenek és értékesítik azokat. Zöld Berlinale. • Fotó: Bács Béla János
Varda par Agnès
2018-as, versenyen kívül bemutatott francia dokumentumfilm Agnès Varda rendezésében
Egy 90 éves művésznő elmeséli, hogy több évtizedes alkotói tevékenysége alatt, milyen értékekre alapozta művészi hitvallását, kik kísértek el alkotói útján és mélyek volták azok a nyelvezetek, melyekkel megtudta szólítani a nézőket. Filmek, fotók, installációk – inspirálón megfogalmazva mindazt, amit ő a hétköznapokban környezetében megfigyelt:
társadalmi folyamatok, emberi sorsok, az út- és a boldogság keresés emberi és egyedi útjai.
A művészetnek az életre kell reagálnia véleménye szerint, és nem megállítani kell az időt, hanem elkísérni a lejátszódó folyamatokat. Egy film a művészet és azon belül a film lehetőségeiről, képben és hangban mutatni be az újra és újra megszülető emberi érzések, vívódások és egyéni utak soha ki nem apadó kincstárát.
Inspiráció, kreativitás, megosztás.
Alexander Zolotukhin rendező nézői kérdésekre válaszol a Malchik russkiy vetítése után • Fotó: Bács Béla János
Malchik russkiy (A Russian Youth)
2019-es orosz világpremier Alexander Zolotukhin rendezésében
A fiatal orosz katona nagy lelkesedéssel érkezik a Nagy Háborúba, de már az első ütközet alkalmával megvakul egy gáztamadás alkalmával. Ennek ellenére a hadsereg kötelékében maradhat. Egy kezdetleges készülékkel az ellenséges repülőgépek érkezését kell észlelje és erről a csapatot figyelmeztetnie.
A szó szoros és átvitt értelmében is keresi új helyét a világban, valamint a bajtársi közösségben.
Képkocka a filmből • Fotó: Russian Youth/IMDb
A film két párhuzamos síkon halad különböző textúrájú képeket használva, egyrészt a háborús vonalat, másrészt a film zenei hátteret biztosító zenekart mutatja be. A párbeszédek olykor keresztezik egymást, értelmes részét képezve mindkét síknak.
Az igazi főszereplők a hang és Rachmaninov zenéje.
A film egyik fontos jelenetében Repin Hajóvontatók a Volgán című festményének hangulatát fedezhetjük fel. Nézői kérdésre ezt a párhuzamot a rendező megerősítette és elmondta, hogy egyik célja az volt, hogy a filmben kifejezze:
az erő a gyengeségben rejlik és a nehézségek idején mutatkozik meg.
Berlin, Gedächtniskirche. A 2016-os terrortámadás helyszíne • Fotó: Bács Béla János
A Potsdam tér. Az autózás hőskorában az egyik legforgalmasabb helynek számított. A II. Világháború idején teljesen lerombolták, majd áthaladt rajta a Berlini fal. 1990 után újraépítették • Fotó: Bács Béla János
Világóra az Alexanderplatzon. Kicsinyített mása Fălticeniben tálalható • Fotó: Bács Béla János
A magyar és a német nép barátságának jelképe a berlini Reichstag falán • Fotó: Bács Béla János
A talajban az egykori Kiengesztelődés templomának körvonalai láthatóak. Kelet és Nyugat-Berlin között a „senki földjén” állt, a 80-as években lebontották. A fal lebontása után egy kápolnát építettek a helyén • Fotó: Bács Béla János
Holokaust emlékhely a Brandenburgi kapu közelében. 2711 beton elemből készült, 2005-ben avatták fel. • Fotó: Bács Béla János
A nemzetiszocializmus idején meggyilkolt szintik és romák emlékére kialakított emlékhely • Fotó: Bács Béla János
Egy tájékoztató tábla emlékeztet Hitler egykori bunkerének helyszínére • Fotó: Bács Béla János
A Dussmann ház Berlin (egyik) központjában. Könyv, film és zene öt szinten • Fotó: Bács Béla János
Marx és Engels. A kétszeres embernagyságú szobrot 1986-ban avatták fel • Fotó: Bács Béla János
Egyszemélyes tüntetés • Fotó: Bács Béla János
