Városnapi nyitóhangverseny ősbemutatóval

Hangversenykalauz

„A Schubert-mise gyakorlatilag adva volt, tekintve, hogy ez egy eléggé könnyen énekelhető, csak vonószenekart igénylő, ugyanakkor gyönyörű darab. A kórusnak egy nagyon szép, megoldható feladat. Hangversenyünk többi művét mondhatni tűzoltómunkával raktuk össze az előző hetekben. Borbély Loránd csíki zeneszerző műve azért érdekes, mert a 20. századi zenéről általában azt mondják, hogy közönségidegen. Ez viszont a nem zeneértő közönség által is egy teljesen élvezhető szerzemény. Aleksandr Glazunov Szvitjét az interneten találtuk meg, eredetileg egy más művét akartuk műsorra tűzni, de elvetettük. Ez egy nagyon szép darab, tulajdonképpen a nyugat-európai zenei formába, egy szvitbe van megkomponálva, ugyanakkor be tudja vonni a sajátosan keleti és orosz dallamokat, nyelvezetet, érzelmeket. Úgy érzem, hogy a dallam végül legyőzi a formát” – készített rövid koncertkalauzt kérésünkre a karmester.

Budapesttől távol, mégis Magyarországon

Különben Kaposi Gergelynek a Csíki Kamarazenekart Ménesi Gergely, a zenekarral több éve együttműködő, szintén budapesti karmester ajánlotta a figyelmébe. Kaposi Csíkszeredában egyszer vendégszerepelt kórusával, néhányszor átutazott turistaként. Kicsit nehéz volt átütemezni a programját, de végül létrejöhettek a próbák. „Nagyon jól érzem magam itt, ennyire távol vagyok Budapesttől, és mégis mintha Magyarországon lennék. Bevallom, az elején, mikor megtudtam, hogy diákkórusokkal lépünk fel, izgultam kicsit, de abszolút nem hallatszik a hangjukon. Vannak felnőttek, tanárok is, akik besegítenek, és így egy nagyon jó hangzású, hangulatú énekkar állt össze. A zenekart is csak dicsérni tudom, nagyon jól dolgoztunk, figyelnek, és nagyon jó megoldásokat hoztak már az első próbáinkon” – vallotta a karmester.

Vizuális benyomások által ösztönzött szerzemények

Sikerült felvenni a kapcsolatot a nagyon fiatal zeneszerzővel, a 26 éves Borbély Loránddal is. „A Nagy István-iskolában zongora szakra jártam, de mindvégig megmaradt mellékesen az „improvizálgatás”. Valahogy nem volt elég számomra, hogy mások műveit előadjam. Nem tudtam igazán büszke lenni arra, ha egy művet jól eljátszottam, úgy éreztem, hogy az nem az enyém” – emelte ki a pályaválasztással kapcsolatosan lapunknak.

Kifejtette, hogy zeneszerzést a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián Hans Peter Türktől tanult. „Az óráin elsajátítottam egy olyan szabályrendszert, ami jó támpontot nyújt abban, hogyan fűzzek egymásba különböző zenei gondolatokat, mit kezdjek egy zenei motívummal stb.” Egyedül azt nem kedvelte Kolozsváron, hogy megpróbálták „a 20. század második felének komolyzenéjére jellemző, erősen disszonáns zenei nyelvezet irányába eltolni. Ehhez én nem is éreztem magamban kellő tehetséget, és néhány tucat remekműtől eltekintve (Penderecki, Ligeti), nem is igazán tudott megragadni ez a fajta zene.”

Borbély Loránd inkább a klasszikus, harmonikusabb zenei formák továbbvitelét, továbbgondolását kedveli. „Több stílusban írok zenéket. Igazából három irányt azonosítottam a zenéim között: filmzene, elektronikus zene és dzsessz. De nyilván vannak átfedések ezen három irány között, és az említett műfajok is nagyon tág kategóriákat jelölnek, amin belül én csak egy kis szeletet fedek le” – határolta be zeneszerzői tevékenységét műfajilag.

Különben nagyon örül az ősbemutatónak (eddig egy fényfestészeti produkción működött közre zeneszerzőként az Egyesült Arab Emirátusokban, de önálló művének nem volt ősbemutatója).
A Chanson történet azzal indult, hogy egyik ismerőse megkérte, írjon neki egy rövid zenét az esküvőjére. Ezt a zenei anyagot bővítette ki és dolgozta fel. Nem kívánta elemezni művét: „a szavak hétköznapisága, túlságosan konkrét jelentése, úgy érzem, inkább eltávolítana a darab jelentésétől, mintsem közelebb hozna. És tulajdonképpen nincs is semmiféle előre elhatározott, tudatos, jól definiálható üzenet. Csak érzések vannak” – vallotta.

Nem véletlen, hogy fényfestészeti produkción vett részt, hiszen a komponáláskor legtöbbször vizuális anyagot használ fel. „Nekem az a módszerem, hogy művészi fotókat és különböző videókat bámulok, miközben a zongorán improvizálok. A fotók, videók segítenek abban, hogy elmerüljek egy adott hangulatban, és hogy kikapcsoljam a tudatos kontrollt a zeneszerzés folyamatából. Tapasztalatom szerint az igazán kreatív ötletek akkor születnek, amikor magával ragad egy érzés, és nem agyalok azon, hogy milyen hang következzen, hanem hagyom, hogy az spontán megszülessen. Ha aztán már megvan egy használható motívum, akkor bevethető az agy tudatosabb része is az ötlet továbbgondolásába.”

Csíkszeredai Városnapok Nyitóhangversenye
Közreműködnek: Csíki Kamarazenekar, Nagy István Művészeti Iskola Vegyes Kara (Karvezető: Gergely Simon Ibolya), Kaposi Gergely karmester
Szólisták: Hajdú Veronika szoprán és Domoszlai Sándor tenor Budapestről, illetve Sándor Csaba basszus Csíkszeredából.

Kaposi Gergely
1990-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Lukács Ervin karmesterosztályában. 2008-ig a Magyar Állami Operaház karmestere, majd a Győri Nemzeti Színház zeneigazgatója. Számos zenei fesztivál és rendezvény művészi tanácsadója és karmestere. A Budapesti Kórus karnagya (2006–2008), valamint a Wekerle-telepi Szent József-kórus alapító művészeti vezetője.