Sóvidékiek prózaantológiáját ismertették Csíkszeredában

„Az ember Istennek édes gyermeke. Ki más lehetne, ha a hatalma kevéssel kisebb – mondja az Írás – mint a Teremtőjéé, aki megáldotta az embert megtartó emlékezettel és teremtő képzelettel. Ezekkel az alkotó képességekkel a maga teremtette világában szabadon élnie az írónak megadatott” – vallja a kötet szerkesztője, Ambrus Lajos író az antológia ajánlójában.

A föld megtartó ereje

Amint megtudtuk tőle, a kilencvenes évek elején indították el a sóvidéki, korondi kötődésű tollfogatók a Hazanéző könyvek sorozatot. 2010-ben egy versantológiát adtak ki, idén sikerült a Magyar Kultúra Napjára 25 prózaíró alkotását összegyűjtő antológiát megjelentetni. Ezek a novellák, tárcák, esszék – ahogy az antológia címe is utal rá – a szülőföld megtartó erejéről szólnak – hangsúlyozta Ambrus.

Az író-olvasó találkozón Kosztolányi Dezsőt idézte: „A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az az olvasó, aki olvassa”. Ezt követően kérte fel a jelen lévő szerzőket, Bajna György, Beder Tibor, Lőrincz György, Molnos Ferenc, P. Buzogány Árpád és Simó Márton írókat, hogy prózáikból felolvasva győzzék meg a jelenlévőket a föld fentebb már említett megtartó erejéről.

Emlékműtöredékek és haza nélküli hazafiasság

A szerzők többnyire nem is magából az antológiából olvastak fel, hanem egy-egy rövidebb írásukat ismertették. Ezek között voltak humoros novellák, karcolatok, de komoly témát feszegető rövid prózák is.

Beder Tibor a Vereckei-hágó szétvert emlékművéből származó kőről írt, amelyet az emlékhelyről hazahozott és ereklyeként féltve őriz. Esszéjének tanulsága, hogy ha mindenki hozzá hasonló módon cselekszik, a nacionalista szoborgyalázók a rombolásukkal éppen az ellenkezőjét érik el, mint ami eredetileg szándékuk volt. Ahelyett, hogy megszüntetnének egy fontos magyar vonatkozású alkotást, a törmelékkel sok olyan emléktárgyat teremtenek, amelyek sok magyart éppen az illető történelmi helyszín fontosságára emlékeztetnek.

Lőrincz György publicisztikája arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy általában azok a népek hazafiasabbak, akiknek nincs hazájuk. Ezt a gondolatot folytatva Ambrus Lajos megjegyezte a felolvasást követő kötetlen beszélgetésen, hogy a kagyló is az igazgyöngyöt a fájdalom hatására termeli, idegen test, homokszemcse vagy parazita jut a szervezetébe, és ezt vonja be mészburokkal, így védekezik.

Aki Korondon tanít, író lesz

Könnyű írói műhelyet működtetni Sóvidéken, hiszen Korondon talán a legmagasabb az egy főre eső írók száma – hangsúlyozta Ambrus Lajos. Ferencz Angéla, a HMKK igazgatója ugyanis arra kérte hogy meséljen a Honismeret sorozat sikertörténetéről, mivel a bemutatott antológia éppen a sorozat 25. kötete. A szerkesztő tréfásan hozzátette, hogy aki egyszer Korondon tanított, az íróvá vált, mint mondta, Lőrincz György csak hat hónapot tanított ott, mégis jó nevű irodalmár lett belőle. Nem utolsósorban szerinte a sóvidéki kötődésű szerzőkben van egy közös vonás, nem azt nézik, hogy van-e pénz valamit megjelentetni, hanem leírják azt, amit közlésre fontosnak tartanak.