Sikeres a TIFFszereda

Natașa Raab a szombat délelőtti sajtótájékoztatón megjegyezte, a filmjük esetében nemcsak az a fontos, hogy az egyik legnevesebb európai fesztiválon díjazták, hanem hogy a forgalmazók is kezdték megvásárolni az alkotást, végre gazdasági síkon is kezdi megérni a művészet ezen ágával foglalkozni.

Kifejtette, a sikerük titka talán az, hogy az alkotás általános emberi problémákat taglal. Călin Peter Netzer filmjében nem úgy jelenítik meg Romániát, mint egy omladozó épületekkel teli, szegénységgel, szociális problémákkal viaskodó országot, hanem egy tehetős román család drámájába nyújtanak bepillantást. A domináns anya teljes mértékben igazgatni akarja felnőtt fia életét, így következik be a tragédia: az állandó pszichológiai nyomás alatt lévő férfi egy vagyont érő autójával, 140 km/h-es sebességgel száguldva halálra gázol egy gyereket. Szokás szerint az édesanyja mindent el akar intézni, kapcsolatait felhasználva mindenkit le akar fizetni, hogy a fia ne kerüljön börtönbe. Ha nincsenek is a román filmeknél megszokott jelentek, azért folyton érezni lehet, hogy mindez Romániában történik. Végül kikerülhetetlenné válik a fiút elvesztő gyászoló családdal való szembesülés. Az éretlen férfi képtelen tettéért felelősséget vállalni, bocsánatot kérni. Édesanyjára bízza ezt a nehéz feladatot, még szinte arra is képtelen, hogy ő a szülőjével a gyászoló családhoz menjen. Könnyeket csalt egyes nézők szemébe a két anya viaskodása. A filmet és a vetítésen jelen levő alkotóit vastapssal jutalmazták.

Megteltek a széksorok pénteken este az első szabadtéri vetítésen is, a fázósabbja 20 lejért pokrócot is bérelhetett (a filmvetítés után a visszaszolgáltatott pokrócokra – természetesen – a pénzt is visszaadták).

Az Aglaja rendezőjével meg néhány szereplőjével a film után is lehetett beszélgetni, mi a szombat délelőtti sajtótájékoztatón tettük fel kérdéseinket nekik. Deák Krisztina rendezőtől megtudtuk, hogy nagyon nehéz volt a film forgatása, nemcsak azért, mert öt helyszínen vették fel, hanem mert szűkösek voltak az anyagi forrásaik. Több éven keresztül forgattak bizonyos időszakokban, így nagyon sok múlott a színészek tehetségén. Ahogy Ónodi Eszter részletezte, neki sem a cirkuszi mutatványok jelentették a nagyobb gondot, hanem az volt a kihívás, hogy a több hónapos szünet utáni újabb forgatásoknál ismét azonosulni tudjon szerepével.

Feledhetetlen volt Bogdán Zsolt alakítása, aki a filmben bohócot játszott. Az egyik mutatvány közben a kicsi ujja kitört, rögtön mindenki a stábból intézkedni akart, de ő nem hagyta, hogy ilyen aprósággal a sürgősségre vigyék.


A szem a lélek tükre, ezt Jávor Babett alakítása is igazolta, a lány nyitottsága és őszintesége miatt tudta átélni ilyen jól szerepét – derült ki a film alkotóival folytatott beszélgetésből. Hozzátették, hogy azért ehhez szükség volt Deák Krisztina rendező képességeire is, hogy rengeteg jelentkező közül a legmegfelelőbbet válassza ki, és gyermekszínészt faragjon belőle.

A TIFFszereda legfontosabb hozadéka, hogy napirendre kerülhetünk a magyar és román filmekkel. Összben a TIFF nemcsak egy egyszerű fesztivál, hanem egy fórum is, ahol a román és magyar színészek, filmalkotók találkoznak megismerkednek egymással, amely további koprodukciók születésének nyit lehetőséget. Amint a fesztiválon is kiderült, jó forgatókönyvírók, rendezők, színészek léteznek, legtöbbször az anyagiak miatt nem születhetnek meg a filmek. Ilyenkor a koprodukciók menthetik meg a forgatást, akárcsak a TIFFszeredán vetített sok film esetében.