Összekapaszkodva imádkozzunk

A gondviselő Jóisten irgalmasságáról elmélkedett a csíksomlyói pünkösdi búcsús szentmise prédikációjának elején Csintalan László. Elmondta, az irgalmasság évében vagyunk, és a Jóisten gondviselő jósága, irgalmassága megnyilvánul a teremtésben, a megváltásban és a megszentelés művében is.

Szentbeszédében a szónok az áldásról is beszélt. „Isten megáldotta a teremtésben az egész világmindenséget, benne az élővilágot és természetesen benne engem, az embert is. És azt mondotta, akarom, hogy élj, és akarom, hogy még jobban élj. Az embereken keresztül pedig megáldotta a népeket is. A mi népünket is, és azt mondta, akarom, hogy szülőföldeden élj, és még jobban élj.

Ezt az áldást érezzük most a Jóisten gyönyörű teremtett világában, e csíki tájban, ahol ezt a teret betöltöttük, és onnan Isten áldását, a boldogságos Szűzanya áldását akarjuk magunkkal vinni, hogy betöltsük azt az életteret is, ahol mindennapjainkat éljük. A családi ház, a falu, a város életterét, az országnak az életterét, mert Isten áldása erre is szól. És ha jó nekünk itt, a somlyói szent hegyen összekapaszkodva imádkozni, akkor ebből erőt kell merítenünk ahhoz, hogy otthon is családunkkal, házastársunkkal, gyermekünkkel, de falunkkal is mint egyházközség, és így egyesülve egész népemmel összekapaszkodva imádkozzunk Isten áldását kérve, hogy a nekünk adott életteret betöltsük. Hogy ne maradjon beszegezett ház, gyermek nélküli iskola, megfogyatkozott falu és város, és főleg ne maradjon megfogyatkozott ország, szülőföld. Be kell töltenünk életterünket.”

A kanonok rámutatott, a Szentlélek ihlette a teremtő Istent, amikor a gyönyörű somlyói tájat megteremtette, és Ő ihlette, amikor a teremtés koronáját, az embert megteremtette. Isten a Szentlélek erejével bocsájt bűnöket, és az Ő erejével adja át az apostoloknak, rajtuk keresztül püspököknek, papoknak a megbocsájtó hatalmat.

„A Jóistennek személyes irgalmasságát személyem iránt ebben tapasztalhatom meg leginkább, amikor nekem személyesen, bűnös embernek nagy vétkeket, kisebb vétkeket megbocsájt. Igen, mert esélyt lát bennem arra, hogy én is a Szentlélekkel közreműködjek, jót gondoljak, jót beszéljek és cselekedjek. Mert a Szentlélek inspirál, a Szentlélek ihlet. Megcsodáljuk a művészetben ezt, zeneműben, gyönyörű szobrokban, de megcsodálhatom saját magamban és embertársaimban is, amikor a Szentlélekkel közreműködök.”

Kiemelte, az irgalmasság lelki cselekedeteiben ez is benne van: az ellenünk vétőknek megbocsájtani. Imádságunk csak úgy nyer meghallgatást, ha meg tudunk bocsájtani.

A szentbeszéd végén a búcsú szónoka a Jóisten áldását kérte. „Isten áldd meg a magyart, belénk vetett erős hittel, hogy ne legyünk a hitetlenség, reménytelenség, szeretetlenség saját magát pusztító áldozatai. Áldd meg a keresztény hitünk szerinti élettel, hogy ne csak ünnepnapokon és szóval emlegessük szent nevedet, hanem eszünk, szívünk, munkánk, családi életünk, oktatásunk, nevelésünk, művészetünk és irodalmunk, közéletünk és politizálásunk, hétköznapjaink is a Te dicsőségedet szolgálják. Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Ne hagyd, hogy mi veszejtsük el azzal, hogy hagyjuk elnéptelenedni, mert iskoláink évről évre egyre kevesebb gyermeket tanítanak, mert fiataljaink a megélhetésért kivándorolnak, kényszerülnek arra, hogy elhagyják szülőföldünket, mert családjaink szétzüllenek, mert időseink és betegeink átdolgozott emberi élet után a legszerényebb emberi élethez szükségeset is nélkülözniük kell. Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk, mert közös dolgaink megvalósításában is széthúzás van köztünk. Érdemtelenségünk tudatában kérünk, Istenünk, Atya, Fiú és Szentlélek, boldogságos somlyói Szűzanyánk, áldd meg a magyart és ne hagyd elveszni Erdélyt! Ámen.”