Oscar-díjas rendezővel találkozhattunk a TIFFszeredán

„A filmnek olyan eszközökkel kell dolgozni, amelyet az irodalom nem tud használni” – jelentette ki a nemzetközileg elismert magyar rendező, akinek Az ajtó című, Szabó Magda egyik regénye alapján készült filmjét vetítették szombaton este a Mikó-várban. Az élő emberi arc segítségével nekünk rendezőknek mindent ki lehet fejezni – vélte Szabó István. Ez alapján választotta ki a tavaly készült film főszereplőit is, mint mondta, a film energiáját a színész hordozza, nála nem is létezett más variáns, már első nekifutásból tudta, hogy melyik szerepet kinek adja. Noha Szabó Magda a Katalin utcát szerette volna megfilmesíteni, ő már régóta azt az álmot dédelgette, hogy egy olyan kevés szereplős filmet rendez, ahol az arcok lehetnek a legfontosabbak, így döntött az író életrajzi regénye mellett. A filmben Martina Gedeck (Magda), Helen Mirren (Emerenc) és Eperjes Károly (Tibor) alakítják a főszerepeket. Utóbbi is jelen volt a sajtóbeszélgetésen, mint megjegyezte, már régóta vágyott egy rezonátori szerepre, amelynek az a lényege, hogy a fontosabb szerepeket erősítse.

Különben Szabó István nagyon szerényen nyilatkozott az Oscar-díjról (a Mephisto című filmjét 1984-ben a legjobb idegen nyelvű film kategóriában díjazták). Mázlista az, aki ezt az elismerést megkapja, mert a körülbelül ötezer szavazatból kell elvinni a többséget – vélte. Hozzátette, megtörténhet az is, hogy a díjazott és a sorban következő filmek közötti szavazatkülönbség elenyésző, ezért az idegen nyelvű filmek kategóriájában nem is azt szokták mondani, hogy ki nyerte az Oscar-díjat, hanem azt, hogy hova ment a díj az illető évben.

Hűen megidézett történetek ügynökökről

A sajtótájékoztatón jelen volt Bergendy Péter rendező is, ugyanis A vizsga című filmjét vetítették. Mint mondta, az 1957-es történetet feldolgozó alkotás – amelynek röviden az a lényege, hogy a frissen berendezkedett Kádár-rendszer vizsgáztatja az előző rendszer államvédelmi osztályának ügynökeit, hogy közülük kiben bízhat meg a jövőben – nagyon is élethűre sikeredett. Egyes történészek azt jelentették ki róla, hogy némely jelenetekre úgy lehet tekinteni, hogy akár meg is történhettek – emelte ki. A film fogadtatásáról viszont nehéz beszélni – tette hozzá –, hiszen manapság nemcsak moziban vagy filmfesztiválokon, hanem a világhálóról is letöltik és megnézik. A több tízezer letöltés viszont azt igazolja, hogy volt értelme ezt a témát megfilmesíteni.

Történetek meséléséből született szürrealista alkotás

A magyar és román filmek általában hétköznapi, élethű eseményeket dolgoznak fel, sokszor – ahogy az előző példa is igazolja – akár dokumentumfilmként is lehet kezelni ezeket. A TIFFszeredán vetített filmek közül ilyen szempontból talán csak egy film jelentett kivételt, Silviu Purcărete Valahol Paluliában című alkotásáról van szó. Amúgy itt is a cselekmény egy valós személy, Dragoș Serafim orvos által mesélt történetekre épül, de az elbeszélésekben egyfelől sok a túlzás, másfelől a rendező is sokszor beépítette saját fantáziáját. Ahogy a filmben szereplő egyik színésztől, Cristian Stancatól megtudhattuk, pontosan ezek a szürreális mesék varázsolják emberivé a figurákat. A mesékből a humort vették át, de persze vizuálisan teljesen más világot teremtettek, amelyben a valóság és fantázia között sokszor elmosódik a határ.

Dimény Áron, aki a fiatal Serafim orvos szerepét alakította, a filmvetítés után dicsérte a rendező munkáját, hiszen a filmben nem az ő hangját hallhatjuk, hanem a dublőréét, az idős orvos esetében pedig magáét a rendezőét. Azért volt szükséges más hangra, mert egy olténiai ember szerepét játszva nem tűnhetett ki a főszereplő erdélyi akcentusa. Mégis, ha nem tudunk erről a technikai megoldásról, fel sem tűnik, olyannyira, hogy a színész felesége a film bemutatóján sokszor mondta, hogy: „Áron ez mégis a te hangod!”.

Nemcsak vetítettek, hanem forgattak is Csíkszeredában

A TIFFszereda fesztiválon nemcsak filmvetítés, hanem filmforgatás is történt. A három rövidfilmet – amelyekben csíki, udvarhelyi és sepsiszentgyörgyi társulatok színészei szerepelnek – vasárnap mutatják be 22.30-tól, Pablo Berger Hófehérke című filmjének vetítése előtt. Az alkotómunka három csoportban folyt, célja pedig az volt, hogy összehangoltságra, improvizációra, kreativitásra ösztönözze a filmművészetben kevésbé jártas alkotókat, megismertesse őket egymással, és lehetőséget biztosítson egy közös filmnyelv kialakítására.

A workshopok egyik mentorától, Bálint Arthur operatőrtől megtudtuk, a hangsúlyt a 48 órás forgatásokon teljesen a gyakorlatra helyezték. „A játék volt a lényeg, hiszen az ember a saját bőrén tudja a legjobban megélni, hogy mi a különbség a színházi és a filmes szerepek alakítása között.” Szerinte a színészek számára ez egy kikacsintást jelentett, amely nyomán – ha úgy adja az élet – könnyebben vállalhatnak filmszerepeket. Hozzátette, erre azért is szükség van, mert a filmszínészi karrier egyelőre jóformán nem létezik Romániában, sőt még Magyarországon sem, így a filmkészítők ebben a két országban általában a különböző társulatoknál alkalmazott színészekkel szoktak dolgozni, ahogy ezt a fesztiválon vetített filmek esetében is sokszor láthattuk.