Orientális tánc ismeretségi körben

A csíkszeredai Vitos Imolát akkor ismertem meg, amikor tíz évvel ezelőtt itt is tánccsoportot indított. Most újra felelevenítik az orientális táncot, baráti körben. Csodálkozva kérdezett rám, honnan értesültem arról, hogy ismét lesz orientális tánc Csíkszeredában, hiszen ez inkább ismeretségi körben történik, nem olyan szervezett formában, mint évekkel ezelőtt, amikor a Hargita Megyei Művészeti Népiskolában tanította.

Az orientális tánc több jótékony hatása ismert, többek közt a gerincet mozgatja meg igen alaposan, illetve a kismedencei szervekre gyakorol kedvező hatást, és mint minden tánc, összehangolja a két agyfélteke működését az ellentétes kéz-láb mozgás által. Nagyon javasolt kismedencei szervek problémáinak megelőzésére, szülésre készülőknek, illetve szülés után, sőt aranyér esetén is – magyarázza Imola, akit többen többször is kérdezték az elmúlt években, hogy nem lenne-e kedve épp e jótékony hatásokért oktatni, újra együtt gyakorolni a hastáncot.

Imola rögtön a rendszerváltás után Svájcban járt édesapjával, és nagyon mély nyomot hagyott benne, mikor látta, hogy egy hetven év körüli férfi épp műkorcsolyázni tanult. Itthon akkoriban az volt az elképzelés, hogy ha valaki nem kezdett el kisgyermek korában táncolni, balettezni vagy épp korcsolyázni, akkor ilyen téren nincs jövője. Rádöbbent, hogy semmi nincs korhoz kötve, és elhatározta, hogy táncolni fog. Elkerült Sopronba, ahol a Kas kamaraszínházhoz épp táncosokat kerestek. Jelentkezett, és nagy szeretettel, hálával gondol vissza azokra az időkre, hiszen ott ismerkedett meg több divatos táncirányzattal, mint a kontakt improvizáció és az afrikai táncok, illetve hastáncot, továbbá valamennyi dzsesszbalettet is ott kezdett el tanulni. Később más utakon kereste a kapcsolatot az orientális tánccal, ami akkoriban igen népszerűvé vált az egész világon.

Imola szerint a hastánc egyfajta hiányt pótolt, azért is terjedt olyan gyorsan a 2000-es évek elején. „A nők nagyon sok férfimunkát bevállaltak – ez napjainkra is érvényes, de akkoriban is gyakori volt –, hiányoztak az igazi női minőségek az életükből. Amikor hódító útjára indult a hastánc, nagyon gyorsan népszerűvé vált. Meghatározta a divatot: akkor terjedtek el a csípőnadrágok, a nagyon csiribiris, díszes öltözékek, divat lett a hasmutogatás” – emlékezett Imola. Az orientális tánc elnevezést jobban kedveli, hastáncként amerikai „nyomásra” terjedt el a megnevezés, a származási országokban mind másként nevezik.

Sopron után Imola Budapestre járt intenzív kurzusokra orientális táncot tanulni, majd tizenkét évvel ezelőtt, amikor hazatelepedett, rögtön tanítani is kezdte. Mint már említettem, a művészeti népiskolában lehetett elvégezni a kétéves kurzust, amelynek meghatározott tematikája, tanterve volt, „mélységeiben, amit ezzel a műfajjal lehetett, kiaknáztuk” – fogalmazott Imola. Sok fellépést, előadást „megért” a csoport, hiszen rendkívül látványos műfaj, a nők gyönyörű ruhákat viselnek közben, és szép maga a tánc is.

„Fátylakat használtunk, ami még dobott az előadás látványosságán, és a zene is nagyon szép. Mindenkinek nagyon tetszett, negatív visszhangot nem is hallottam. Összességében nagyon szívesen láttak minket különböző rendezvényeken, illetve színpadon is. Megfordultunk két ízben a budapesti Fringe Fesztiválon, és nagy sikerünk volt a környező városokban is” – idézte fel.

Most heti egy-egy alkalmat terveznek, saját szórakoztatásukra, illetve egészségük érdekében. Ez is kemény munkát jelenthet, viszont nem lehet olyan eredményeket felmutatni, mint korábban a népiskolai csoporttal – véli Imola, de persze ezúttal nem is ez a cél.