Nem volt életképes az egyházközség

A felcsíki református szórvány egyházközség valamikor Csíkszeredához tartozott – fogalmazott Szatmári Szilárd parókus lelkész. Elmondása szerint hajdanán a megyeszékhely volt a központjuk nemcsak a csíki régió reformátusainak, hanem például a bákói gyülekezetek is ide tartoztak. A második világháború utáni időszakban folyamatosan szakadtak le és önállósultak az egyes részek. Felcsík a legkésőbben szakadt ki a csíkszeredai egyházközségből, 1979-ben önállósult.

„Felcsíki rész alatt értjük Balánbányától a felcsíki falvakon át a Gyimesekkel bezáruló településeket. Ezen egyházközség önállósodásához nagymértékben hozzájárult Balánbánya iparosodása és fejlődése, amikor a bányászat még virágkorát élte, hiszen rengetegen költöztek a kisvárosba, köztük reformátusok is. Tulajdonképpen a felcsíki szórványnak a magját a balánbányai reformátusok képezték, ők voltak a legnagyobb számban” – említette a lelkész. Rövid visszatekintőjéből kiderült, a központ akkoriban azért került Madéfalvára, mert földrajzilag valahol az számított a középpontnak. A településen saját ingatlant vásárolt az egyházközség, Balánbányán pedig a kilencvenes évek elején, jelentős hollandiai segítséggel, templomot is építettek.

Balánbánya hanyatlását az egyházközség is megsínylette

„Bizonyos szinten jól működött a felcsíki egyházközségi élet. A drasztikus változást a balánbányai bányának a bezárása okozta, hiszen emiatt sokan elköltöztek a településről” – magyarázta Szatmári. Mint kiderült, az önállósodás éveiben négyszáz körül volt a hívek száma, a jelenlegi egyházi nyilvántartás szerint a felcsíki szórványban lakó reformátusok száma hozzávetőlegesen 250-et tesz ki. Nagy részük, mintegy 110 hívő Balánbányán lakik, a többi majdnem kéttucatnyi településen szétszóródva éli mindennapjait.

Ellehetetlenült az egyházközség

„Ha önmagában ezt a 250-es létszámot nézzük, homogén közösség esetében ez életképes lehetne. Jelen helyzetben viszont nem beszélhetünk erről. Felcsík esetében nem lehet szó közösségi szellemről, kialakult egyházi, vallási hagyományokról” – értékelt a csíkszeredai parókus lelkész. Kifejtette, főleg a szórványgyülekezet anyagi hanyatlása miatt született meg a megyeszékhelyhez való visszacsatolás gondolata. „Régóta küzdött a gyülekezet anyagi nehézségekkel, amihez hozzájárult az is, hogy nagyok a távolságok, így a szolgáló lelkész számára igencsak nehézkessé vált a missziós munka” – magyarázta Szatmári. Hangsúlyozta, a helyzetet úgy tudták orvosolni, hogy megszüntették az önállóságát a felcsíki parókiának. Ezzel pénzügyileg is tehermentesítették a gyülekezetet, hiszen nem kell fenntartsanak egy külön egyházközséget.

Nem hagyják magára a szórványt

„Sokan félreértelmezik ezt a megoldást, mert azt hiszik, hogy a sorsára hagyjuk a szórványt. Épp hogy nem így történik” – jelentette ki a csíkszeredai lelkész. Mint megtudtuk, ősztől egy segédlelkész érkezik a csíkszeredai egyházközségbe, akinek a mandátuma két évre szól. „Úgy is felfoghatjuk, eddig volt egy lelkésze a felcsíki szórványnak, most átmenetileg van kettő, majd lesz három” – részletezte a parókus lelkész. Mint ismeretes, a megyeszékhelyi egyházközségnek jelenleg két lelkipásztora van.

Felpezsdíteni a közösségi életet

Szatmári elmondta, több ötletük is van arra vonatkozólag, hogyan lehetne felpezsdíteni a felcsíki szórványgyülekezet életét. Elsőként azt szeretnék, hogy feltérképezzék a közösséget, ugyanakkor a hívek véleményét is kikérnék azzal kapcsolatban, hogyan látják a helyzetet, milyen ötleteik vannak a jobbításra. „Többek között az úgynevezett ünnepterápiát is alkalmaznánk. Ez azt jelenti, hogy különböző rendezvények, közösségi alkalmak során szeretnénk összekovácsolni a szórványgyülekezeteket” – említette a parókus lelkész.

Erős missziós központokat hoznának létre

„Egyházkerületünknek stratégiája, hogy erős missziós központokat hozzunk létre, és ezekhez az anyaegyházakhoz csatoljuk azokat a szórvány egyházközségeket, peremvidékeket, amelyek gyülekezeti élete anyagi vagy más tekintetben ellehetetlenül. Úgy gondolom, egyre több ilyen eset lesz a közeljövőben” – nyugtázta a lelkipásztor. Kiemelte, nem elszigetelt jelenségről van szó, hiszen a nyugat-európai egyházközségek esetében is egyre gyakrabban alkalmazzák ezeket a megoldásokat.