Nagy Ödön elfelejtett városa

Nagy Ödön szobrász, festő, grafikus a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola üveg-kerámia szakán folytatott művészeti tanulmányokat. 1984-ben a medgyesi üveggyár tervezőjeként dolgozott. 1991-től a csíkszeredai Nagy István művészeti iskolában szobrászatot és rajzot tanít. Szobrászat és ipari formatervezés mellett festéssel, grafikával is foglalkozik. Számos köztéri alkotása látható a Kárpát-medencében. Ő készítette többek között a Makovecz Imre által tervezett csíkszeredai Millenniumi-templom kupoláján álló négy rézangyalt és Szent István csíkszentkirályi szobrát.

November folyamán a 2012-ben vegyes technikával készült festményeit tekinthetik meg az érdeklődők a Millenniumi-templom szomszédságában található galériában, melyek a művész elmondása szerint az „Elfelejtett város” érzelemvilágát, hangulatát járják körül.

A kiállítást Botár László képzőművész nyitotta meg: „Mint képzőművész kolléga teljesen más megközelítésben látom Nagy Ödön alkotásait, mint egy műkritikus. Alkotóművészként, barátként nem bocsátkozom műelemzésbe, hanem próbálok reflektálni a kiállítás indíttatásához szolgáló gondolatokra. Az Elfelejtett város címszó mögött Nagy Ödön rendszerezési kényszerből fakadó világképszületési folyamatának lehetünk tanúi” – fogalmazott Botár László, aki az alkotásokkal kapcsolatosan kiemelte: „Az alkotó kétdimenziós ötleteivel próbál meggyőzni arról, hogy politikamentesen emberi környezetet lehet teremteni, vagy legalábbis elképzelni. A strukturálási folyamatban szubjektív érzelmi hangnemben fogalmaz, amit a címei is érzékeltetnek: Árnyak éjszakája, Égiek és földiek, a Szülőföld, ami visszatérő motívuma, utalnak a nem túlzottan materiális szemléletmódra. Ugyanakkor sajátosan lírai hangvétellel késztet az azonosulásra” – hangzott el a tárlatmegnyitón. „Nagy Ödön vázolt szerkezetei nem a látványosság nyelvét beszélve születnek meg, hanem visszafogottan, plasztikus láttatással, inkább az egyén vívódásaira irányulva közelítenek belső énünkhöz. Célja eléréséhez a harmóniateremtés minden eszközét felhasználja. Forma- és színegyüttműködése teremti meg egy kiegyensúlyozott, a művész által elfogadhatóként ajánlott miliőt” – zárta gondolatait Botár László.