Koprodukcióban Háry János

„Mi itt egy házban lakunk, közösen osztozunk az épületen, ezen túllépve elhatároztuk, hogy közösen adunk elő egy színpadi művet, amivel így karácsony tájékán megajándékozhatjuk a csíki közönséget” – fejtette ki portálunknak Parászka Miklós színházigazgató. Hozzátette, azért választották ezt a daljátékot, mert „Kodály autentikus népzenét dolgoz fel, ugyanakkor ez a műve nemcsak a magyar kultúrában, hanem világszinten elismert, egyetemessége kétségbevonhatatlan”. 

Kettő az egyben karácsonyra

Örült a felkérésnek a Hargita Együttes vezetője. „Ha Kodály Zoltán szóba jön, nekünk ahhoz közünk kell legyen” – hangsúlyozta András Mihály, a néptáncegyüttes igazgatója. Elmondta, egy régóta dédelgetett álom a két társulat együttműködése. Úgy vélte, hogy eddig ez azért nem történhetett meg, mert mind a két társulatnak megvan a saját teendője. „Mindig vannak saját ötleteink és saját telt házas előadásaink” – húzta alá a néptáncegyüttes vezetője, hozzáfűzve, hogy a közös produkció után természetesen mindenki visszatér „a saját barozdájába”. András Mihály megjegyezte, az eddigi próbák alapján úgy tűnik, hogy sikeres lesz az együttműködés, és reméli, hogy a közönség csak nyerni fog azon, hogy megkaphatja karácsonyi ajánlatként „a kettőt az egyben”.

Szerencsés helyzet, hogy ebben a produkcióban egy színház és egy hagyományőrző együttes működik együtt

Szabó Emese, a Kolozsvári Állami Magyar Opera rendezője a Csíki Játékszínnel létesített kapcsolat előzményeit is részletezte. Mint kifejtette, először Shakespeare Szentivánéji álom című színművét rendezte a csíkszeredai társulatnál, akkoriban azért lett érdekes az előadás, mert Cári Tibor zeneszerzővel közösen musicalt készítettek az amúgy prózai színműből. „Akkoriban úgy váltunk el Parászka Miklós igazgatótól, hogy a következő alkalommal zenés előadást vigyünk színre, hiszen ezen a szakterületen vagyok otthon” – mondta Szabó Emese. A rendező megjegyezte, nem jelent nehézséget a Csíki Játékszínnel előadni a Háry Jánost, mivel manapság a színészeket úgy képzik, hogy minden feladatot el tudjanak látni.

Szerinte egy operatársulattal lenne munkásabb, mert a daljáték prózai jelenetein sokkal többet kellene dolgoznia az énekesekkel az egyes szerepek karakterének megteremtésén. Hozzátette, maga Kodály Zoltán állította, hogy az lenne a szerencsés, ha színészek természetes torokhangon adnák elő ezt a művet, persze azért „az ő szimfonikus komponálási stílusa megköveteli a képzett hangtechnikát is, hogy teljességgel megszólaljon ez a zene” – vélte a rendező. Nagyon szerencsésnek tartja azt a helyzetet, hogy a Hargita Együttessel is együttműködnek, amelynek éppen az a szerepe, hogy az autentikus népzenét és néptáncot ápolja. Ő minden előadás kulcsát a megfelelő szereposztásban látja. Ez az együttműködés ösztönző mindenki számára, reméli, hogy ez a bemutatón is érzékelhető lesz.