Kik szállhattak a Madárkirakatba?

A szerzőnek nem titkolt szándéka a gyermekolvasók megnyerése, szerinte mai világunkban talán a gyermek az, akire olvasóként, könyvszeretőként mindig számíthatunk. Választott témájával nem tévesztett célt, mi sem igazolja ezt jobban, minthogy az író-olvasó találkozó alatt a terem nyitott ablakán egy gyerekhang szűrődött be, azt mondván, hogy „így repül a madár”.

A verseskötet születésének előzményeihez az is hozzátartozik, hogy a szerző – nyugdíjba vonult újságíróként – néhány éve Hargitafürdőre költözött, ahol több időt szentelhetett régi szerelmének: a költészetnek. Másfelől madáretetőt készített, amelynek hamarosan megérkeztek a várva várt vendégei, és közben unokája is született. Nem utolsósorban, Hermann Ottó madárhatározóját forgatva, illetve felesége biztató szavait hallva, meggyőződött arról, hogy a madárvilágot a poézis eszközeivel a gyerekekhez közelebb kell és lehet hozni.

Nagyon találó cím a Madárkirakat. Amint érdeklődésünkre kifejtette, jóval több madárfaj létezik, mint amennyiről vers készült, így a harmincnégy madár csak egy kis szelete ennek a sokszínű, -hangú világnak. Környezetünkben többnyire viszont ezek a madarak élnek, velük találkozhatnak leginkább a gyerekek, beleértve a legközismertebbeket is, mint a verebet, a gerlét és a varjút. Kivételt képez a keselyű, mely ma már szinte teljesen kiveszett.

A madárhatározókból a tollas lények legfőbb tulajdonságait választotta ki, ezeket szedte rímbe, hogy fülbe másszanak, hogy könnyebben megjegyezzék a gyerekek. Egyed Emese irodalomtörténész, költő szerint Ferencz Imre kötete „Tóth István verses herbáriumának láncszerű jellegét is idézi”, továbbá szerinte a kötet versei „sikeresen aknázzák ki a nyelv hangutánzó lehetőségeit és néha a madárnevek motivált mivoltát”, de a költő alkalmat talál „a helynevek hangzásával is eljátszani, amúgy Petőfi vagy Tamkó Sirató módján”. Az utóbbira A kaba című verset hozta fel példának:

„Nagysolymoson,
Kissolymoson
éltek egykor
felmenői

Rokona a
kerecsennek
kedvelője
Rekecsennek.”

Valószínű, mindenki könnyen megtalálja a kötetben a kedvenc madarát, ahogy Ferencz Angélától, a költő lányától, aki a HMKK igazgatójaként egyben a házigazda szerepét töltötte be, megtudtuk, az unoka, akiért főként ezek a versek íródtak, a meggyvágót zárta a leghamarabb szívébe. Persze, egyelőre a négyéves gyerek nem a szövegek, hanem az azokat illusztráló fényképek alapján választott.

Ferencz Imre hangsúlyozta, hogy a kötet nem jelenhetett volna meg a gyönyörű természetfotók nélkül, nem véletlen, hogy a kiadó az „ismeretterjesztő” kategóriában nyert a könyvre pályázati támogatást. „Ahogy a biciklinél is mindig két kerékre van szükség, úgy egészítik ki az illusztrációk a verseket” – állapította meg a szerző. A legtöbb fényképet egy udvarhelyi ornitológus, állatorvos, Szabó József készítette, továbbá két csíki fotóművész: Nagy Gyöngyvér, illetve Szabó Attila is adott madárportrét. Amikor már nem találtak megfelelő madárfotót, egy anyaországi madárkedvelő fórumra bukkantak a világhálón, és perceken belül érkezett az önzetlen segítség.