Karácsonyi kiállítás nyílt a Megyeháza Galériában

A kiállítást megnyitó Székedi Ferenc publicista nem is a munkákat méltatta, hiszen nehéz megragadni és egy fonalra felfűzni a különféle alkotói jegyeket, stílusokat, megoldásokat. Ehelyett a 23 éve bekövetkezett rendszerváltást és a mai helyzetet hasonlította össze. Arra szólította fel a jelenlevőket, hogy: „vegyék észre azt, hogy az a Hargita megyei és székelyföldi képzőművészet, amelyet 1989 előtt csak résre nyitott ajtókon engedtek be a kiállítótermekbe, amely elé nem csupán a témák, hanem a műfaji és formai megoldások parancsszavait is felsorakoztatták, amelyet mindenekelőtt a kizárás jellemzett ma teljes mértékben befogadóvá, kortárs európai művészeti áramlatok iránt fogékonnyá vált, és csupán az egyéni alkotókészségnek, illetve a művészet kritériumainak engedelmeskedik”. Szerinte ezért nem véletlen, hogy legtöbbször nem kell meglátnunk a művész aláírását (szignóját), távolról meg tudjuk állapítani, hogy melyik munkát ki alkotta.

Azt is megjegyezte, szerinte hamisak azok az állítások, miszerint fölöslegesek a fiatal képzőművészeket „ontó” művészeti középiskolák és egyetemek, mert kávéházakban, butikokban, lakásokban, néhol tömbházakban és köztereken figyelmesen szemlélődve észrevehetjük, hogy általuk a világ jóval sokszínűbbé, derűsebbé vált. Ez történik, ha az elmúlt húsz évben kiadott könyveket vesszük kézbe, sőt a világhálón is lépten-nyomon értékes alkotásokat fedezhetünk fel.  

„Azzal kezdtem, hogy huszonhárom évvel ezelőtt, egy kevésbé fagyos decemberi napon leszállt közénk az angyal. És azzal fejezem be, hogy ahhoz, hogy az angyal itt maradjon, figyeljünk a művészekre, a művészetre, az alkotásra, a holnapot hozó emberi törekvéseinkre” – összegzett Székedi Ferenc.