Hincz Gyula erdélyi sorozata

Hincz Gyula 1922-ben kezdte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Rudnay Gyula és Vaszary János iskoláján nevelkedett. Berlinben, Rómában, Párizsban ismerkedett a modern művészeti irányzatokkal, legtöbbjükben kipróbálta magát, de soha nem fogadta el, ha valamelyik stílushoz sorolták. A háborút követően az Iparművészeti Főiskola és a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, munkásságát Kossuth- és Munkácsy-díjjal ismerték el.

Hagyatékát, amely 1700 festményt, egyedi és sokszorosított grafikát, valamint kisplasztikát tartalmaz, a Váci Értéktár, Vác Város Önkormányzatának muzeális intézménye gondozza. A gyűjtemény feldolgozása folyamán a Váci Értéktár munkatársai olyan olajfestmények sorozatára bukkantak, amely eddig nemcsak a közönség, de a szakma előtt is ismeretlen volt. A feszítetlen vásznakat válogatva a képek hangulata alapján egyértelmű volt az ábrázolt téma erdélyi vonatkozása. Az 1941–1943 között alkotott olajfestmények soha nem szerepeltek kiállításon. Hincz ugyan tervezte bemutatásukat, de a háborús körülmények között erre már nem kerülhetett sor. 1945-öt követően a megváltozott történelmi körülmények következtében az alkotások elvesztették aktualitásukat, s Hinczet is más témák és kérdések foglalkoztatták. Az erdélyi sorozatot azonban megőrizte műtermében, s halála után innen kerültek múzeumi őrzésbe.

A képek állapota az elmúlt hét évtizedben a nem megfelelő tárolás következtében jelentősen romlott, ezért restaurálásuk elkerülhetetlen volt. 2010 és 2012 között az NKA Múzeumi Kollégiumának pályázati támogatása, valamint az Értéktár saját forrásai felhasználásával a sorozat 16 darabját restaurálták. Kiállításon még soha nem szerepelt, megújult alkotásokra épül a Hincz Gyula: Erdély című tárlat. A Váci Értéktárban felfedezett olajfestmények mellett Hincz hasonló témájú grafikáit is bemutatják. A gouache technikával készült grafikák sorozata részben a Magyar Nemzeti Galériából, illetve magángyűjteményekből érkezik a kiállításra. Az évtizedeken át a műteremben, majd múzeumi raktárban őrzött olajfestményekkel szemben a grafikák sorsa szerencsésebben alakult. Hincz 1943-ban a Tamás Galériában mutatta be a képeket, amelyek közül a Magyar Nemzeti Galéria is megvásárolt néhányat, a többi magángyűjteményekbe került, és a rendszerváltás óta több kiállításon és aukción is szerepelt.