Falakról visszaköszönő mesefigurák

Farkas Barna a csíkszeredai Nagy István Művészeti Szakközépiskolában érettségizett 2003-ban, és úgy gondolta, egy évet pihen a továbbtanulás előtt, addig eldönti, hogy milyen pályára lépjen. Ekkor kezdett kirakatokat rendezni, és ez hozta a „festegetést”. Valójában a fali festés már gyerekkorában elkezdődött saját szobájában. „Csak magamnak festettem, nem gondoltam, hogy ezt lehet nagyobb körben is végezni. Az első fali rajzom a Simpson család volt, azt később szüleim lemeszelték. Mintegy kilenc évvel később lecsiszolták a falat, és ismét előkerült. Mikor megláttam, mondtam, az most már úgy kell maradjon” – emlékezik.

Aztán ismerősöknek kezdett gyerekszobákba festeni kedvenc rajzfilmfigurákat, egyik munka hozta a másikat. „Most már annyira rutinos vagyok, hogy egyből rajzolom fel a falra a kért figurákat, száznál is több szobát festettem ki. Többnyire a szülők kérik, hogy mi kerüljön a falra, de a gyerekekkel egy húron kell pendülni, mindig megnézem azt a rajzfilmet, aminek a szereplőit szeretnék viszontlátni a falon. Már a kétéves gyermek is nagyon jól ismeri a figurákat, lehet, hogy mi a hibát nem vesszük észre, ők viszont igen. Például egy alkalommal egy békát kértek felfesteni, és a nekem átadott magazinban annak narancssárga volt az orra. A gyerek meg magyarázta, hogy nem jó a színe. Megnéztük a rajzfilmet, és valóban, az eredeti figurának sárga volt az orra.”

Többnyire a gyermekek kedvenceit festi, legtöbbször Micimackót, fiúknak Verdával, lányoknak hercegnőkkel is kombinálva, a magyar népmesék motívumait is kérték már tőle, sőt nindzsákat is. „Ha nem vagyok kibékülve a szülő elképzelésével, próbálom rávezetni, hogy mi lenne jó, egyeztetjük az elképzeléseinket. Például kértek olyant, hogy Micimackó az összes társát öleli, sablonosan, én inkább úgy szeretem, hogy együtt játsszanak, nézzenek a gyermekre és egymásra is. Mindig azokat kedvelem, amelyek újak, amelyeket még nem festettem, nem a kínai, japán rajzfilmekre gondolok, hanem ami kis kihívást jelent. Nemrég festettem például A dzsungel könyvét, ez nem mindennapi. Óvodákban, iskolákban, kávézókban is festettem, sőt Kézdivásárhelyen egy régies kávézóba egy utcajelenetet kértek, amelynek nyomán csíkszeredai visszajelzést is kaptam, hogy nagyon tetszett. Egy másik kávézóban pedig az épp ott ülő fiatalokat kérdezte meg a tulajdonos, hogy mit szeretnének látni a falakon, így került fel Madonna, Michael Jackson. Az internet nagy segítséget jelent, mert így rögtön meg tudom nézni, amit kérnek” – magyarázza.

„Ki kell ismerni a festékeket először, falra festeni teljesen más, mint vászonra vagy papírra. Nagyon javítani nem lehet, ügyelni kell, hogy ne folyjon le. A színeket én magam kavarom ki, mégis előfordult, hogy felvittem a színt, és nem az elképzelt volt. A megrendelők mondták, hogy jó, de nekem nem tetszett, inkább megvártam, hogy megszáradjon, és újrafestettem. Mindenki mást szeret, nem tudok mindig az én ízlésem felé hajlani. Közben vannak olyan munkák, amikkel nem vagyok megelégedve, viszont ragaszkodnak hozzá. Sok helyre hívnak festeni, román vidékekre is, ott másabbak az emberek, vadabb színeket kérnek, eltúlozva, néha már giccsbe hajlóan”. Legnehezebb munkája Tusnádfürdőn egy úgynevezett kastélyban született, egy bukaresti tulajdonos megrendelésére, aki borospincéjét hordókkal, szőlősre „néző” vakablakokkal díszíttette, a nappaliba pedig keresztes hadjáratot kért felfesteni.

Sokan úgy képzelik, hogy könnyen felfesthető egy figura a falra, ha például kivetítik azt, viszont megtörtént már, hogy utólag hívták Farkas Barnát befejezni, kijavítani, ami sokkal nehezebb munka, mint megrajzolni az egészet. „Volt, aki temperával fogott neki, ami kenődik, ha például nedves kézzel hozzányúl a gyerek. Én kimondottan falfestékekkel dolgozom, ha az ember meggondolja magát, lehengereli. Olyan helyen is voltam javítani, hogy kariókával húzták ki a kontúrt, mikor lemeszelték, folyton átütött. Ezt le kell csiszolni. Jó érzés, mikor visszahívnak, hogy a második gyereknek is fessem ki a szobáját, és meglátom korábban készült munkámat. Egy kislány szobáját például kilenc éve festettem ki, és még most sem hagyja, hogy változtassanak rajta. Sokszor a szülő jobban élvezi, mint a gyermek, mert neki nem adatott meg az ilyen gyerekszoba. Sokan végignézik, ahogyan alakul a figura, ilyenkor a gyermekekkel sincs gond, meg sem pisszennek, nehogy zavarjanak” – mondja mosolyogva Farkas Barna, aki újabban régi bútorok restaurálásával is foglalkozik, lecsiszolja, újrafesti, motívumokat álmod rájuk.