Elmegyógyintézet a csíkszeredai főorvos szemével

Nagyrészt alkoholistákat, depresszióban szenvedőket, tudathasadásos (szkizofrén) személyeket, illetve szellemileg leépült embereket kezelnek a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház elmegyógyászati osztályán. A betegek zömét Csíkszékről, Gyergyószékről és Maroshévíz környékéről utalják be diagnosztizálásra és kezelésre, de más megyékből is érkeznek páciensek. Az udvarhelyszékiek többségét a székelyudvarhelyi elmeosztályon kezelik, Csíkszeredába csak a súlyosabb betegeket utalják át.

Sárga könyv és sárgaház

A csíkszeredai intézet sokáig az egyetlen elmegyógyászati osztály volt Hargita megyében, akkor a létesítmény épülete sárgára volt festve, ezzel jelezve, hogy elmebetegeket kezelnek ott. Régebb ugyanis bevett szokás volt, hogy az elmegyógyászati épületeket sárgára festették, és sárga színű kibocsájtó cédulákat adtak az onnan kiengedett betegeknek. E papírral hívták fel más emberek figyelmét arra, hogy az ott kezelt beteg sárga házból szabadult, vigyázni kell vele, mert akár közveszélyes is lehet – mesélte el megkeresésünkkor Dr. Veress Albert, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház elmegyógyászati osztályának főorvosa. Mint mondta, ez az intézkedés nagyon régre nyúlik vissza, Romániában már 1944 óta nem alkalmazzák az úgynevezett sárga könyvet. Csupán az akkor szükséges formanyomtatványokat töltik ki a betegek diagnosztizálása, kezelése és elengedése után. Viszont, manapság is nagyon népszerű az a tévhit, hogy ha valakit elmeosztályon kezeltek, annak sárga könyve van.

Sokrétű betegállomány

Az intézethez legtöbbször az alkoholisták fordulnak segítségért, ám sok a náluk kezelt depressziós kedélybeteg, illetve a tudathasadásos vagy valamilyen paranoiás kórban szenvedő egyén. Mellettük még vannak úgynevezett elbutult (szellemileg leépült) páciensek is, de ők jóval kisebb arányban – sorolta a főorvos, hozzátéve, hogy a fentebb említett kategóriák a leggyakrabban előforduló elmegyógyászati esetek. Ha korcsoportok szerint vizsgáljuk a betegeket, az elbutultak általában a hatvan év fölötti személyek, a tudathasadásos szkizofréniában szenvedők főképp a 20-30-as éveiket élő korosztályból származnak. Depressziós páciensek a húszas éveiket kezdő fiataloktól kezdve, egészen a nagyon idős személyekig vannak, az alkoholistákat viszont nem lehet korosztály szerint besorolni, mivel minden korcsoportból kerülnek ki páciensek – jegyezte meg Veress. Hozzáfűzte, az utóbbi szenvedélybetegségtől egyre több nő is szenved az elmúlt évekhez képest.

A betegek kezelése

A fentebb felsorolt páciensek kezelése legtöbbször gyógyszerek és különböző terápiák segítségével történik. „Az alkoholistákat például legtöbbször elvonókúrára amiatt utaljuk be, amennyiben megengedi az állapotuk és a családi támogató hátterük amelyre mindig számítani kell a további kezelés alatt. A depressziósok közül, aki meg tudja engedni magának, pszichoterápiára megy, de a többség gyógyítása főképp gyógyszeres kezeléssel történik. A tudathasadásos és szellemileg leépült személyek esetében is gyógyszeres kezelést alkalmazunk” – fejtette ki a főorvos. Hangsúlyozta, ezek a módszerek a kezelési szabványeljárás részei, de minden esetben egyénre szabott gyógykezelési módszereket is alkalmaznak az érintetteken. A betegségek kialakulásával kapcsolatban a szakember elmondta, hogy ezek az elmebajok sok tényező függvényében állnak elő, leginkább az egyén génjei, lélektani felépítése, illetve a szociális háttere játszanak közre.

Tények és tévhitek

A főorvos fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a manapság is sokak által vallott tévhit ellenére, ha valaki elmebetegségben szenved, az csak nagyon ritkán jelenti azt, hogy ő rossz vagy közveszélyes ember lenne. „Ő is épp olyan személy, mint a más. Semmivel sem különb egy szkizofrén beteg, mint egy vakbélgyulladásos vagy egy tüdőgyulladásos. Csak más. A történelem folyamán már volt Nobel-díjas szkizofrén tudós is” – mondta a szakember. Abban az esetben – fűzte hozzá –, ha egy ilyen beteg mégis veszélyes lenne a körülötte élőkre és a társadalomra, akkor az illetékes szervek kényszerbeutalóval a megfelelő intézetbe küldik a személyt, ahol addig kezelik, amíg a veszélyeztetettség eltűnik.