Birtokba vették a polgárok is az új Mikó-várat

Reggeltől már a kiállításokat megnyitották, a szervezett programok viszont 15 órától kezdődtek, ekkor kezdtek a látogatók is érkezni. A gyerekfoglalkozásokra főképp családok jöttek. Többek közt gyurmából a várépítő Mikó-Ferenc pecsétjét lehetett elkészíteni, melyre mágnest ragaszthattak az igénylők, és megszárítva hűtőmágnesként lehet használni a saját kezűleg készített szuvenírt. Továbbá képes kockákból 17. századi agyagedényt lehetett kirakni, vagy kockajátékon lehetett részt venni, illetve kártyázni stb.

Négy óra tájt a Fabatka együttes szórakoztatta főleg a kicsiket. Ismertették röviden a népi hangszereket: pásztorfurulyát, kobzát és egyebeket. Az eső miatt rövid időre be kellett vonulni az épület egyik bástyájába, de az Evilági együttes már újra a várudvaron felállított színpadon játszhatott, ahogy az ismét fellépő, már felnőtteknek játszó Fabatka és a kolozsvári Quartum Jazz Band is tette, vagyis zavartalanul működhettek az éjfél utánig tartó szabadtéri programok.

Az eddigi tárlatok mellett újra megnyitották a csíksomlyói ferences nyomda, illetve a Csíki-medence szakrális műtárgyait bemutató kiállításokat, ahol a régi muzeális értékek mellett újabb, nemrég restaurált könyveket, szobrokat is láthatnak az érdeklődők. Aki teljesen „leltárba szerette volna venni az épületet” az megtehette, ugyanis Gyarmati Zsolt múzeumigazgató vezetésével végig lehetett járni a felújított Mikó-várat. A múzeumhoz tartozó intézmények a Kossuth utcai és a Nagy Imre galériák tárlatai is ingyenesen látogathatók voltak, de egy régészeti lelőhelyre is csíkdelnei templomhoz is ki lehetett utazni Botár István régész vezetésével.

Néprajzi tárgyak természethű környezetükben

Minket a készülő, tervek szerint nyár végén megnyíló néprajzi kiállítás érdekelt, ahol ezúttal nem kizárólag a mesterségeket, hanem 19. századi, illetve 20. század elei életmódokat fognak bemutatni.

Salló Szilárd néprajzos-muzeológus és Kádár Kincső múzeumpedagógus kalauzolt végig a termeken. Egy pásztorszállást vagyis esztenát láthatunk az első teremben. Amint elmondták, régi elbontott épületek faanyagokból építették fel a nyári szállásként működőd pásztortanya hű másolatát, amelyet természetesen megfelelően rendeztek be a tejfeldolgozó kellékekkel és más háztáji tárgyakkal. Az esztenában a főpásztor, a bács lakott, a nyáj őrzői viszont a verebesben hajtották le fejüket, ami gyakorlatilag egy deszkából épített, fedett ágy volt, ahonnan figyelhették a nyájat fenyegető veszélyeket. „Igyekezünk minél életszerűbben berendezni a kiállítást, hogy a tárlatlátogató ne azt érezze, tárlaton van és az üvegtározókban látja az egykori tárgyakat, hanem mintha természetes környezetükben figyelné meg ezeket” ‒ körvonalazta a célt a néprajzkutató.

A következő terem a kocsiszín lesz, amelyet szintén elbontott faház anyagából rekonstruáltak, parasztházakat, csűröket még láthattunk, de azt, hogy miként nézett ki egy kocsiszín, főképp belülről, azt már ritkábban – indokolta a választást Kádár Kincső.

Ezután egy parasztház belsejébe érkezünk, magát a házat persze nem lehetett a vár termébe újjáépíteni, de a nyílászárók helyére eredeti ablakokat és ajtókat szereltek fel, így érzékeltetve a lakásbelsőt. Eddig a férfiak életmódjába nyerhettünk betekintést, a lakásbelső szereplői a hajadonok és az asszonyok, akik szövéssel, fonással, varrással és persze a gyermekek nevelésével foglalkoztak. Egy fiatalasszony és egy idős asszony környezetét rekonstruálták, érzékeltetve azt, hogy a különböző korokban készített tárgyak hogyan létezhettek egymás mellett.

Hosszú út vezet addig, hogy a tárgyak kiállíthatók legyenek, Nagy István fémrestaurátor elmesélte, hogy több napja egy falióra felújításán dolgozik. A szerkezetet teljesen szét kellett szedni, különböző fémötvözetekből készült alkatrészeit különféle anyagokkal kellett kezelni. Most következik az összerakása és működésbe hozása. Órás szakkönyvből kereste ki azt a képletet, amely alapján ki lehet számítani, hogy az órasúlyok és fogaskerekek nagysága függvényében milyen hosszú óraláncra van szüksége ahhoz, hogy a szerkezet pontosan mérje az időt.

A tárgyak lassan a helyükre kerülnek, de be kell üzemelni azt a rendszert is, amely interaktívvá, megérthetőbbé teszi számunkra a főleg Osztrák-Magyar Monarchia korában létező paraszti életmódokat. Ahogy a múzeum munkatársai elmondták, korszerű eszközökkel is felszerelik a kiállítást. Két érintőképernyős tudakozó segítségével lehet a kiállított tárgyak származásáról, rendeltetéséről vagy más életmódok és mesterségek sajátosságairól értesülni, továbbá hangeffektusok segítségével is élethűbbé varázsolják a tárlatot.