Best 100 másodszorra

Túros Eszter művészettörténész és Bucur Nicolae kritikus  elemzi a kiállítást, a megnyitó keretében átadják a Romániai Fotóművészek Szövetsége (AAFR) díjait is. Incze Domokos szervezőtől, az F’10 fotóklub egyik tagjától megtudtuk, akárcsak tavaly, ezúttal sem volt tematikai kötöttség. Egyetlen megszabott feltételük az volt, hogy a nevezők a képeket digitálisan küldjék be.

Ahogy várható volt, most kevesebben neveztek, mint első alkalommal, de a 633 kapott munkából sem volt könnyű kiválogatni a a legjobb százat a Balási Csaba (E.FIAP Gold) érdemes művész, Teutsch Alpár (A.FIAP), illetve Incze Domokos (A.FIAP) fotóművészek alkotta zsűrinek. A tárlaton sokféle típusú fotó látható, a fotóművészet „őskorát” idéző igényes portréktól kezdődően, természet-, táj- és szociofotókkal, aktokkal folytatva, egészen az utólag digitális technikákkal módosított alkotásokig.

A versenytárlat fődíját, az AAFR-aranyérmét például egy teljesen hagyományos hangulatú fekete-fehér portré nyerte el, a craiovai Fira Alexandra fényképész Maria című munkája. Mivel a fény csak a lényeget világítja meg, és a háttér elmosódik, tisztán a kontraszok nyelvezete segítségével tudhatunk meg sok mindent az alanyról. Az alkotó főként az arcra fókuszál, tudniillik ez a lélek tükre, erről olvasható le a jellem, ugyanakkor a takarót, ruhát tartó kezek is árulkodók. Persze az már a szemlélődőn múlik, hogy ezekből a jelekből, vonásokból éppen kacérságot, avagy szemérmetességet olvas ki, de hát éppen a viszonyulás adta szabadság, a többértelműség adja e mű értékét.

A Romániai Fotóművészek Szövetség ezüst díját Moldován Mihály kapta Aranytojás című munkájáért. Feltételezésünk szerint ebben az esetben a kompozíció tömör nyelvezetét értékelhette a zsűri, a képen nem jelenik meg egyéb, mint két porcelán kancsó, néhány tojás, egy tojástartó, melyben fel van törve az egyik főtt tojás, de a fehéres tárgyak gondos, harmonikus elhelyezése folytán kialakult csendéletet érdekesen világítja meg a tojás sárgája.

Éppen ennek az ellentéte az AAFR-bronzérmes alkotása, Kállay Lászlónak A mozgás öröme című fotója, amely színpadon élénk színű szoknyákban kánkánt táncolókat jelenít meg, és a dinamikája miatt hívja fel magára a figyelmet. Bevallom, az ilyen típusú fotóknál én az ehhez hasonlókat kedvelem, ahol a mozgást megörökítő elmosódott formákon túl élesen kivehető, azonosítható alakzatok is láthatók. Esetünkben néhány táncos arca beszédes, gondolom, mosolyuk, átélésük ihlethette a kép címét is.