Az ünnep méltósága fölött őrködnek

„Már az 1900-as évek első feléből vannak feljegyzések a szentsírőrzéssel kapcsolatban. Egy kiadványban 1936-ból származó fotók is szerepelnek erről” – felelt a hagyományt firtató kérdésünkre Kristály József. Az egykori csíkszentdomokosi kultúrigazgató, akinek a nevéhez fűződik a hagyomány újjáélesztése, elmondta, régen a sírőrzők kizárólag katonaviselt legények lehettek.

„A leszerelést követő húsvétkor voltak jogosultak arra, hogy elvégezzék ezt a feladatot. Akárki nem lehetett részese, hiszen ez a fajta szolgálat szigorú, katonai fegyelmet és mozgást követelt. Édesapám elmondása szerint olyan is volt, hogy egy legény elájult a megerőltetéstől” – részletezte Kristály. Mint fogalmazott, a fiatalok már nagyhét előtt elkezdték a felkészülést, és nemcsak a szentsírőrzést végezték, hanem a templom körüli teendőket is ellátták ez alatt a pár nap alatt. Az ünnepi körmeneten is részt vettek, valamint a húsvétvasárnapi ünnepi szentmisén is jelen voltak.

Mint egykoron a római katonák
 
Házigazdánk elmondása szerint a szentsírőrzés hagyománya Jézus feltámadásának bibliai történetéből ered. Abban olvashatjuk, hogy a zsidók kérésére őröket állítottak Jézus sírjához, és tulajdonképpen ezek a római katonák voltak a feltámadás első szemtanúi. „Ehhez a szentsírőrzésnek egy fontos mozzanata is kapcsolódik. A katonák kucsmát viselnek, rajta fenyőág kereszttel. Ez azt mutatja, hogy ők pogányok. A feltámadási szertartás részét képező körmenet után az őrzők is visszajönnek a templomban. Az oltár előtt viszont csak akkor térdel le a katona, amikor a pap osztja a szentségi áldást. Ez azt fejezi ki, hogy a pogányság is elfogadta a feltámadás tényét” – magyarázta Kristály.

Hozzátette, a sírőrzők esetében mindig is fontos volt, hogy népviseletben legyenek. Régen ahhoz is ragaszkodtak a fiatalok, hogy a csizmán patkó legyen. „Utóbbinak a célja az volt, hogy mivel a sír mellett strázsáló katona még a fejét sem mozdíthatta, az őrségváltásnál a patkók összecsapására kezdték el a mozdulatsorozatot” – magyarázta. Hangsúlyozta, Szentdomokoson egy egyedi ruhadarab is a katonák öltözékeként szolgál: a szárnyas zeke. „Ez valahogy úgy néz ki, mint a katonák hosszú, karcsúsított kabátja. Ez csak nálunk létezik, posztóból készül, viszont nincs bélése. Ezt a zekét annak idején nyári viseletként használták a messzi erdei kaszálókon. Megvédett hidegtől, esőtől is. Ilyen a faluban már alig van egy pár darab, az én időmben hét volt” – írta le az egykori kultúrigazgató.

Hiányolták az emberek a sírőrzőket

Mint azt Kristálytól megtudtuk, 1996-tól különböző okok miatt tíz évig szünetelt Csíkszentdomokoson a szentsírőrzés hagyománya. „Eleinte, amikor 2006-ban sikerült újra életre hívni ezt a szép szokást, nem nagyon volt, akivel megszervezni, mert nem jelentkezett senki” – emlékezett vissza házigazdánk. Elmondása szerint a helyi kultúrotthon keretében működő tánccsoport vezetője, Bálint Lajos felkarolta a kezdeményezést. Így három éven keresztül a táncosok képezték a gerincét a katonák csoportjának. „Lassan a többi fiatal is ráharapott, sikerült visszaállítani a feladat tekintélyét a faluban” – jelentette ki Kristály.

Kiemelte, a hagyomány gyakorlásának tízéves kimaradása fájdalmasan érintette a helybélieket. „Sokan úgy érezték, nincs meg az ünnepnek a méltósága a szentsírőrző katonák nélkül. Az újraindulás után egy húsvéti szentségimádáson vettem részt. Jött az őrségváltás, a jelenlevők rövid időre félbeszakították az imádkozást. Egy öreg néni pedig felsóhajtott: »Istenem, milyen szépek!« Ez nagyon jólesett..” – emlékezett vissza Kristály. Hangsúlyozta, mindig is méltóságteljes feladatnak számított a faluban szentsírőrzőnek lenni. „Hitélet szempontjából is sokat számított, hiszen én is teljesíthettem ezt a szolgálatot, így az egész húsvéti szertartás alatt ott voltam, hallottam és láttam annak a lényegét és a szépségét. Hitbéli megerősítés is volt ez számomra. Úgy éreztem, valamit én is tettem azért, hogy szebbé váljék a húsvéti ünnepkör” – foglalta össze Kristály.

A hagyomány továbbadása is fontos szempont

A sorkötelezettség eltörlése óta a nagykorúsításon átesett fiatalok közül kerülnek ki a sírőrzők Csíkszentdomokoson. „Számunkra rendkívül fontos, hogy továbbadjuk ezt a hagyományt a nálunk fiatalabbaknak” – fogalmazott a 21 éves Boros Zsombor. Ő maga immár harmadjára végzi ezt a szolgálatot, ezúttal felvezetőként. „Mindenképpen megtiszteltetés szentsírőrzőnek lenni. Most az előző évben szolgáltak közül is vannak fiatalok, illetve újoncok is kerültek. Nyolc katona és két felvezető vesz részt az őrzésben – említette Boros. Véleménye szerint a feladat egyfajta nehézséget is jelent, hiszen katonaként komolynak és mozdulatlannak kell lenni. „Az elején mindig gyomoridegem van, úgy érzem, mintha ezer pillangó lenne a gyomromban. Hitben is megerősít bennünket ez a szolgálat, hiszen mi is végiggondoljuk a keresztutat, átérezzük Jézusnak a szenvedését” – magyarázta a csíkszentdomokosi szentsírőrző katona.

Az őrség a feltámadás éjszakájáig tart, a tíz fiatal az ilyenkor esedékes körmeneten is vigyáz az oltáriszentségre. A hagyomány szerint a székely „római” katonák a pünkösdi búcsúra is elkísérik a falu plébánosát.