Az igazi székely termék készítője

Takaros portára lépünk be a mindszenten tett látogatásunk során. Számunkra a reggel nyolc óra mintha korai lenne egy kicsit, ám a háziak már rég elkezdték a napi tevékenységet. Nagy Gézáék éppen a soron következő vásárra készülnek, így bőven akad tennivalójuk.

A szüleim nagy gazdaságot vezettek, édesapám mészáros is volt – kezdte történetét a reggeli fekete mellett házigazdánk. Nagy Géza elmondta, egyszerűen belenőtt a gazdálkodásba, más életformát el se tudna képzelni magának. Mint megtudtuk, vállalkozásuk tulajdonképpen mintegy fél évtizeddel indult útjára, különböző összejövetelek alkalmával látták el a konyhai feladatokat. Magyarán az ő főztjükkel lakott jól a vendégsereg.

Ha ők tudják, akkor mi is

Már fiatalon vállaltam a faluban mészárosi munkákat. Régebb ugyanis nem úgy zajlottak az összejövetelek, hogy a főzést kiadták egy cégnek – elevenítette fel a kezdeteket a gazda. Hajdani szokások szerint például egy lakodalom alkalmából csupán szakács és mészáros volt fogadva, a segítségek a szomszédságból gyűltek össze. „Mindenki állatott nevelt erre a célra. Vagy disznót, vagy borjút, ezeket pedig a mészáros vágta le. Többször is hívtak engem ilyen jellegű munkára” – mesélte. Ilyenkor ő volt az, aki a szakács igénye szerint porciózta a húsfélét, kimérte és adagolta. „Közben figyelgettem hogyan dolgozik a szakács. Aztán jött a felismerés, hogy ezt mi is meg tudjuk csinálni a feleségemmel együtt” – említette Nagy Géza, mondván, az állat levágását és porciózását ő maga el tudja végezni, a főzés pedig a felesége szakterülete.

A szakácskodástól a termékárusításig

„Egyre többen ettek a házilag elkészített főztjeinkből, így egyre szélesebb körben kezdtek ismerni minket. Egy adott pillanatban meghívást kaptam a megyei tanácstól, hogy vegyek részt a székely termékek vásárán” – magyarázta a vállalkozás bővítésének mikéntjét házigazdánk. Az egyszeri alkalomból rendszeres jelenlét lett, a kuncsaftok és vásárlók száma pedig egyre csak emelkedett. „A vásárra mindig friss termékkel megyünk. Jóformán minden elkel, semmit nem hozzunk haza. Mindegy, hogy vérest, májast, szalonnát, füstölt oldalast vagy éppen kolbászt viszünk” – mondta szerényen a mindszenti gazda.

A minőség a vásárlói elégedettség záloga

Nagy Géza szerint hangsúlyt fektetnek arra, hogy a levágandó állatokat maguk, az etetést is saját termesztésű gabonával oldják meg. A feldolgozás pedig az előírásoknak megfelelően történik, ennek érdekében kis műhelyt is létrehoztak.

Kíváncsiak lettünk volna hogyan készítik például a kolbászt, de mint mondta, a családi titkot nem szívesen árulja el. „Annyit elmondok, hagyományos fűszereket használunk: só, bors, paprika és fokhagyma. Semmi egyebet. Hogy miből mennyit, az legyen házi titok” – fogalmaz mosolygósan a gazda, aki szerint a lényeg az, hogy a vásárlóknak ízlik az, amit készítenek.

Hasonlóképpen meg vannak elégedve azok a kuncsaftok is, akiknek elvállalják a főzést különböző alkalmakkor. Hiszen ilyenkor is a saját udvarról származó hústerméket használják. „Azt nem tehetem meg, hogy reklámozom a székely terméket, a lakodalomhoz pedig az üzletből veszem a húst. Az ilyen magatartás visszataszító számomra” – érvelt. Elmondása szerint szereti munkáját és vállalkozását, melynek szépsége az, hogy megfelelő minőségű terméket tudnak előállítani a vásárlóknak. Az is pozitívum számára, hogy mindhárom gyereke kiveszi részét az üzletből. A lányok ott segítenek ahol tudnak, a fia pedig a mészárosi munka minden titkát elleste lassan. „Ezúttal is apáról fiúra száll a mesterség. Ez igazi öröm egy édesapa számára” – nyugtázta a mindszenti gazda.