Az elhízás betegség

Az elhízással küszködők aránya húsz éve emelkedő tendenciát mutat nálunk is, szinte már járványos méreteket ölt. Minden korosztály érintett e krónikus és recidiváló kórkép által, ami számos kockázati tényezőt is hordoz, a civilizációs betegségek melegágyát veti meg. Ez viszont megelőzhető, kezelhető életmódbeli változtatásokkal, amely már gyermekkorban elkezdődhet – hangsúlyozza a családorvos. „Fontos felismerni, hogy nem csupán esztétikai problémáról van szó, hanem betegségről. Általánosan elterjedt az a téves vélekedés, miszerint jó jel, ha egy gyermek jó húsban van, jól áll egy-két hurka kicsi korban, majd kinövi” – figyelmeztet.

Beteg gyerekből beteg felnőtt

A kövér gyermek már fiatal korában romlott egészségi állapottal fog rendelkezni, rosszabb kilátásokkal indul neki a felnőttkornak, mint egészséges társai. Az elhízás érinti az anyagcserét, kialakulhat ennek következtében II-es típusú cukorbetegség, metabolikus szindróma, nő az inzulinrezisztencia. Érintettek a mozgásszervek is: ízületi kopások, görbe alsólábszár, lúdtalp lehet a következménye, ami idővel mind tartáshibához vezet, illetve hozzájárul a mozgásszegény életmód kialakulásához. A keringési rendszer is nagyon érintett, a magas vérnyomás gyakori az elhízott gyerekek körében, magas a vérzsírszint, ennek következtében fellép a korai érelmeszesedés, a bal kamra fala megvastagszik, és ez idővel szívelégtelenséghez vezet. A gyerekkor elhízás lelki hatásokkal is együtt jár, ezek a gyerekek többnyire depressziósak, szorongók, csökken az iskolai teljesítményük. A gyomor- és bélrendszert sem kíméli az elhízás, sajnos a kövér gyermekek körében nem ritka a zsírmáj, az epekő, a refluxbetegség. Az asztmás rohamok és az alvási apnoe szindróma is előfordul: éjszaka alvás közben a gyerek légzése kihagy (ez jellemző az elhízott vagy horkoló felnőttekre is), ilyenkor az agy oxigénellátása csökken, emiatt a központi idegrendszer érintetté válik. A vese szintjén a fehérjevizelés jelentkezik. Érdekes, hogy a II-es típusú cukorbetegség jellemzően a felnőttkor betegsége volt, de a kövérség elterjedésével megtízszereződött a gyerekek körében. Ha kialakult a cukorbetegség, a gyereket veszélyezteti annak minden szövődménye, érintett a vese, az érrendszer, a szem, és ezek a szövődmények rövidítik az életkilátást. A zsírmájjal kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy a nyolcvanas évek előtt nem voltak ilyen nagy számban elhízott gyerekek, nem szerepelt a gyerekgyógyászati szakkönyvekben sem. Most viszont már minden harmadik túlsúlyos beteget érint. Az elhízás következtében kialakuló betegségek rontják a gyermekek és felnőttek életkilátásait. A beteg gyerekekből beteg felnőttek válnak. A testi betegségeken kívül az elhízás következtében lelki betegségek is kialakulnak, ez jobban érinti a gyerekeket, elkülönülnek, magányosak lesznek, romlik az iskolai teljesítményük – magyarázta a doktornő.

A szülői minta

Mindössze 5 százaléka a gyerekkori elhízásos eseteknek vezethető vissza genetikai vagy valamilyen betegséghez (endokrinológiai betegségek, mentális retardáció). 95 százaléka a gyerekkori elhízásnak családi, táplálkozási zavarból eredő, az egészségtelen életmód következtében kialakuló kövérség – kongatta meg a vészharangot az előadó. Ezt okozhatja a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód és bizonyos lelki zavarok, ide sorolhatók a „bánatevő” gyerekek, akik evéssel vigasztalják magukat. Jellemző, hogy a túlsúlyos gyerekek szülei azt mondják: örökölte, „fajhiba”, holott legfeljebb a hajlamot lehet örökölni, inkább szociális átöröklődésről van szó. Nagyon oda kell figyelnünk, mert a helytelen táplálkozási szokások már a kora gyermekkorban, sőt csecsemőkorban kialakulhatnak. Nagy a felelősségünk, mert a gyermek mindig a szülői mintát, illetve azt a mintát követi, amit a környezetében lát.

Kritikus periódusok

Vannak bizonyos kritikus periódusok a gyerekkori elhízás kialakulásában, az első a méhen belüli növekedés, ez már a születési súlyban megnyilvánul. Kritikusnak számítanak az első hónapok, a négy-ötéves kor, amikor a gyerek közösségbe kerül, továbbá a pubertáskor – derült ki az előadáson. Sajnos a csecsemőkorban kialakult elhízás oda vezet, hogy a zsírsejtek száma megnő, az anyagcsere-változások már beállnak, és kialakul egy helytelen agyi programozás, ami az éhség-teltség érzetet, illetve magát a táplálkozást illeti. Ezek a hibák később nagyon nehezen korrigálhatók. Nagy a felelősségünk abban, hogy a gyerek testsúlya hogyan alakul, ezt viszont bizonyos tényezők is nehezítik. Nem az a meghatározó az elhízás szempontjából a kutatások szerint, hogy mennyi ideig szopik akár anyatejet, vagy iszik tejet cumisüvegből, hanem hogy hányszor, milyen gyakran jut táplálékhoz. Már csecsemőkorban megkapja azt a táplálkozási mintát, ami meghatározza a későbbi táplálkozási szokásait. Oda kell figyelni a gyerek jelzéseire, azért sír-e, mert éhes, vagy mert tele van a pelenkája, vagy görcsöl, esetleg böfiznie kell. Hagyjuk kialakulni az éhség- és teltségérzetet a csecsemőnél, ne jussunk oda, hogy bármilyen baja van a gyereknek, egyen.

A túletetés csapdája

A szülők hajlamosak azt hinni, hogy minél többet gyarapodik súlyban a gyermek, annál egészségesebb. Az első egy év alatt mintegy 25 centit nő a baba, ez átlagos 7 kilogramm súlygyarapodást jelent. A gyerek etetése egy ösztönös tevékenység, amit nagyon nehéz kívülállónak befolyásolni. Egyes gyerekek túl sok szénhidrátot, cukrot kapnak az elválasztás után, aminek egyenes következménye az elhízás. Az anyatejes táplálás is rejthet csapdát, nyugtató hatással bír a szoptatással együtt járó bőr-bőr kontaktus, a gyerekkel való foglalkozás, simogatás etetés közben. Szoptatni is akkor szabad, amikor éhes a baba, másként kialakul az az agyi programozás, hogy bármilyen bajom van, anya rögtön enni ad, és ezzel is hozzájárulhatunk a „bánatevő” gyerekek számának gyarapodásához – hívja fel a figyelmet a doktornő

Nagyon fontos megtanítani a gyermeknek, hogy mit és mennyit egyen, hol és hogyan. Ne tévézés közben etessük, ne hagyjunk ételt a játszószobában. Nagyon össze lehet zavarni egy gyermeket azzal, ha bárhol bármikor enni kap. A táplálék nem nyugtatószer, nem unaloműző, nem ellenszere a rosszkedvnek, nem vigasztaló, és nem jutalom. Figyeljünk ugyanakkor az adagokra, ne szoktassuk a csecsemőt az édes ízhez, felejtsük el a csokit, a gyorséttermi ételeket, már kora gyermekkorban szoktassuk a mozgáshoz – tanácsolja.

Az elhízott gyereknek gyengébb az ellenálló képessége, nehezebb a gyógyulás, nehezebben birkózik meg a kórokozókkal. Csecsemőkorban sem legyinthetünk a fölös kilókra.

Életmódváltás, nem diéta

A háziorvos hangsúlyozza: nincs súlycsökkentő varázsszer, és nincs elég belátás a gyerekekben ahhoz, hogy szívesen változtassanak életmódjukon. A szülőket is mardoshatja a lelkiismeret-furdalás, hogy nem szeretik eléggé, ha megvonnak valamit tőlük. A tiltás nem működik a gyerekeknél, az életmódváltás a megoldás, nem a diéta. Csak a megengedett adagot tegyük az asztalra, hasznos lehet a„cserekereskedelem”: nem tiltjuk el teljesen például egy kedvelt desszerttől, de cserében lemond egy másik ételről vagy többet mozog például. Közös tervezést ajánl a háziorvos az új életmód kialakításához, ugyanakkor felhívta a figyelmet: hosszú folyamatról van szó, mivel a tartós súlyvesztés a cél.