Álommunka a Google-nél

„Mindig jó volt a nyelvérzékem, én abba fektettem. Amikor azon kezdtem gondolkodni, hogy mit is csinálnék majd friss diplomásként, egyértelmű volt számomra, hogy egy multinacionális cégnél szeretnék elhelyezkedni, lehetőleg külföldön. Eldöntöttem, külföldre megyek egyetemre, mert a nemzetközi tapasztalat jól jön majd az alkalmazás során. Így kezdtem felépíteni a karrieremet, és továbbra is nagy hangsúlyt fektettem a nyelvtanulásra” – vág bele történetébe Abos Ede.

A fiatalember a Szegedi Tudományegyetem angol kommunikáció szakára felvételizett, negyedéven két félévet az Erasmus program keretében a németországi Göttingenben tanult, majd visszatért Szegedre mesteri képzésre. „Újra ott volt a hogyan tovább kérdés, de kaptam egy lehetőséget, és elmentem egy gyakornoki programmal a Deutschen Telekomhoz dolgozni nyolc hónapot. Aztán újabb útkeresés következett, olyan elképzelésekkel, amelyek nem jöttek össze, de megtanultam, ha valamit nagyon akarunk, az élet hozza magával a lehetőségeket” – mondja.

A Google keresőprogramjának, na meg idegennyelv-ismereteinek köszönhetően Bécsben helyezkedett el egy nemzetközi szállítási cégnél fuvarszervezőnek. „Jó volt a fizetés, a társaság, ez volt az a hely, amit kerestem. Egy év múlva rájöttem, hogy mindez csak a felszín, beláttam, hogy a cég értékei nem az én értékeim, én igazából egy pénzcsináló gép vagyok. Csalódtam és kiszálltam.” Ekkor tudta meg egyik ismerősétől, hogy a Google értékesítéssel foglalkozó embereket keres. „Elküldtem az önéletrajzomat, és még aznap felhívtak Dublinból, délután már sor is került az első telefonos interjúra, majd egy hétre rá a Skype-os interjúra. Felvettek a magyar részlegre az értékesítési osztályra” – foglalja össze sikeresnek mondható történetét Ede.

Beszélgetésünk során kiderül, a Google-nél minden körülmény adva van ahhoz, hogy az ott dolgozók jól érezzék magukat. „Szuper hely. Nekünk például van úszómedencénk, konditermünk, masszázsszalon, de ott van fogorvos, pszichológus, biztosítanak háromszori ingyenes étkezést, és ha valakinek van házi kedvence, azt is beviheti. Ha számlát akarunk nyitni, nem mi megyünk a bankhoz, hanem ők jönnek hozzánk. De megoldják az ügyintézést is, én például ott vasaltatom az ingeimet. Nagyon motiváltak az emberek, van, aki péntek éjszaka is dolgozik, mert bizonyítani akar. Nagy a belső verseny, mindenki az első akar lenni.”

Ede elismeri, ami a körülményeket illeti, nagyon magasra teszik itt a mércét, egy ismerősét idézve jegyzi meg „ a Google-nél dolgozni olyan, mintha az első autód egy Ferrari lenne”. És mégis nagy a fluktuáció, mert jönnek a jobb lehetőségek. Azt mondja, a legidősebb kollégája nincs negyvenéves. Személy szerint próbálja elkerülni a belső versengést, hisz tudja, igazán jó eredményeket csapatban lehet elérni. Nemrégiben, amikor hazalátogatott, egykori gimnáziumában mesélt a diákoknak munkahelyéről, a külföldi munkavállalásról.

Az élet Dublinban

„Ha Béccsel hasonlítom össze, Dublin más. Bécs egy múzeumváros, ahol samponnal mossák az utcákat, nem lopják el a biciklit, de kicsit zárkózottabbak az ott élők. Dublinban nem így van. Ellopták a biciklimet, sokat esik az eső, szeles, kicsit szürkébb, de az emberek nyitottak. Végül is a hozzáállástól függ. Ha jól érzed magad, minden megszépül körülötted” – mondja.

„Az álmok nem elérhetetlenek. Én 1985-ben születtem, emlékszem, Ceauşescu képe ki volt függesztve az oviban a falra. Most meg itt vagyok, és arról mesélek, hogy milyen a Google-nél dolgozni” – teszi hozzá mosolyogva. Azt mondja, azoknak a fiataloknak ajánlja ezt a munkát, akik széles látókörűek, vállalkozó szelleműek, van akaraterejük, és külföldön szeretnének érvényesülni. „Sokan elmennek külföldre olyan munkát végezni, aminél többre képesek. Ez rendben van, de nem szabad feladni. Kell a tapasztalat, de tovább kell lépni. Az én menedzserem is bárban kezdett dolgozni Írországban.”

Nevetve jegyzi meg, tinédzser korában édesapja sokszor megszólította: ne internetezzen, mert nem abból fog megélni, „most mégis odakerültem, hogy ebből élek meg”.