Ajándékot vittünk-hoztunk

Olvasók és támogató cégek segítségével idén karácsony alkalmával a Hargita Megyei Gyermekjogvédelmi és Szociális Igazgatóság két családi típusú gyermekotthonának lakóit ajándékozta meg a Csíki Hírlap. A gyerekek többsége családjuk rossz anyagi körülményei vagy széthullása, alkoholizmus, a szülők betegsége miatt került be a gyermekvédelmi rendszerbe.
Csíkdánfalván hét, Tusnádfürdőn nyolc gyermek él az otthonban, ahová december huszadikán elvittük az olvasók által felajánlott rengeteg játékot, amelyet a csíkszeredai Gutenberg és Pallas-Akadémia könyvkiadók jóvoltából meséskönyvekkel és a Merkúr üzletláncnak köszönhetően édességcsomagokkal egészítettünk ki. 

Kíváncsi zsivaj és örömteli ujjongás

A tusnádfürdői családi típusú gyermekotthonban élő gyermekek 4 és 14 év közöttiek, hárman óvodások, öten iskolások. Három testvérpár van köztük, megyebeli településekről származnak. Amikor beléptünk a felújított, nagy ház tágas ebédlőjébe, kíváncsi szempárok fogadtak. Egy később is nagyon közlékenynek bizonyult kislánytól rögtön az első percek után kaptam egy ölelést, pedig még csak ezután indultunk az ajándékokért az autóhoz. A ház legnagyobbjai, egy fiú és egy lány segítettek is becipelni ezeket. A fiúnak épp ott volt az édesanyja, aki hazavitte magával az ünnepre az egyik udvarhelyszéki faluba. Az autóig megtett rövid úton megtudtam, a fiú nyolcadikos, Csíkszeredában szeretne továbbtanulni. Az otthonban jól érzi magát – mondta, majd miután szégyenlősen elvett egy édességcsomagot, elindult az édesanyjával.

A kicsik közben nagy ujjongással fogadták az ajándékcsomagokat, és amíg György Mária nevelővel beszélgettünk, bele is ásták magukat a dobozokba, percek alatt beterítve az ebédlőt játékkal. Marika nénitől – ahogy a kicsik szólítják – megtudtuk, általában mindenik gyerekkel tartják a szülők a kapcsolatot, és ha nem is viszik őket haza az ünnepre, legalább telefonon felhívják. Érdeklődnek is róluk a gyerekek, főként ha valamelyikük, mint a nagyfiú is, hazamehet. Marika néni körbevezetett a házban, példás rend és tisztaság fogadott mindenütt, a konyhában, a nagy nappaliban és a fenti hálószobákban is, amelyeken két-két gyerek osztozik. A fürdőszobákban mosógép, a mosást és a főzést is a házban végzik a gyerekek számára. Öt nevelő váltja egymást mellettük, éjjel-nappal ott vannak, reggel óvodába, iskolába készítik, viszik a gyerekeket, délben ebédet főznek, mosogatnak a nagyobbak segítségével, délután tanulnak velük, éjszaka pedig felkelnek gyógyszert beadni, ha kell – magyarázta a munkafolyamatot az asszony, aki öt éve dolgozik ezen a területen.

Megtudtuk, a karácsonyt is igyekeznek a családokban megszokott módon megszervezni, templomba mennek, fát díszítenek, ajándékot kapnak a gyerekek. „Nem érződik, hogy nem családban vannak. Bár nem szülői szeretet ez, igyekszünk szeretetet is adni nekik, a lehető legjobb körülményeket biztosítani\" – mondta Marika néni. Miközben mi az emeleten nézelődtünk, odalent az ebédlőben mindenki kapott magának kedvére való játékot a csomagokban. Egy nagyobb és egy kisebb lány – testvérek – a könyveket vették kézbe, a legnagyobbik lány szintén könyvbe mélyedt, az alig négy évet töltött, kotnyeles kislány a játéktelefon gombjait nyomogatta, a fiúk az autókat vették számba. Miután megköszönték az ajándékokat, és az üdítőt is megittuk, amivel megkínáltak, egy kisfiú még körbehordozott egy cukorkás tálat is, abból is vegyünk – biztatott.

Mézeskalács és dalok ajándékba

A csíkdánfalvi családi típusú otthonban úgy éreztük, igazi nagycsaládba csöppentünk. Miután megköszönték az ajándékokat, egy házi koncerttel örvendeztettek meg bennünket, a hét bentlakó gyerek, az otthont vezető Kozma Sipos Katalin és férje, Róbert, lányuk Zselyke és Vízi Lenke nevelő karácsonyi dalokat adott elő nekünk, az éneket furulyával, gitárral, zongoraszóval kísérték. Itt kissé nagyobbak a gyerekek, öt és tizenöt év közöttiek, így a játékokat fogadó ujjongás is visszafogottabb, „jólneveltebb” volt. A lányok ott is a babákat, a fiúk az autókat keresték, az egyik kisfiú viszont egy laptopszerű játéknak örült leginkább. Korábban csokoládédoboz fedeléből készített magának játék-laptopot – tudtuk meg.

Közben forró teát is kaptunk, és miközben a játékokba merült gyermekeket néztük, az otthon vezetője, Kozma Sipos Katalin elmesélte, felcsíki falvakból származnak a gyerekek, igyekeznek otthonukhoz minél közelebb elhelyezni a gyermekvédelmi rendszerbe bekerülőket. A hét gyermek közül négyen testvérek. A szülőkkel többnyire mindenkinek kapcsolata van, a gyermekotthoni létet egyfajta bentlakásnak fogják fel, tudják, hogy otthon vannak a szüleik, beszélhetnek velük, ha akarnak – magyarázta el Katalin. Férjével és kislányával együtt ő is a házban él, munkájukat még két kolléga segíti. 2000 óta végzik ezt a munkát, és ez már a második „családjuk”, az első tagjai kirepültek, egyetemet végeztek, munkát találtak, családot alapítottak – mesélte a tanítói végzettségű fiatal nő. Megosztotta, korábban a csíksomlyói nagy gyermekotthonban dolgozott, és az ott tapasztaltak nyomán vállalta ezt a feladatot, hogy változtathasson néhány gyerek életén. Az itt lakók általában nehéz anyagi körülmények között élő családokból származnak, itt békében, nyugalomban élnek, nincsenek hiányosságok – mutatott rá az otthon vezetője. Elmondta, az iskolában, óvodában sincs probléma, a faluközösség befogadó, a gyermekeknek sok barátjuk van. Egy olvasónk jóvoltából néhányat közülük meg is fognak ajándékozni, egy férfi indulásunk előtt hozott be a szerkesztőségbe öt szépen becsomagolt, ajándékkal teli cipődobozt, amelyeket már nem volt, mikor szétosztanunk, így ezeket a dánfalvi otthon gyermekei rászoruló iskolatársaiknak fogják majd átadni.

Miközben mi az asztalnál beszélgettünk, a lányok a plüssjátékokat nézegették, osztották szét, a legnagyobb fiú könyvért nyúlt, egy kislány pedig a kedvenc babájáról mesélt nekünk. Még egy ajándékot kaptunk, lapunk logóját, a kakast készítették el az előző napi mézeskalácssütésen számunkra. Dalokat tanultak, próbáltak, mézeskalácsot sütöttek, készültek az ünnepre az otthonban – gondoltam. Amint Katalin mondta, szép náluk a karácsonyuk, így igazi, ennyi gyerekkel.