A magas fokú népi szexualitás kultúrájáról

Dr. Balázs Lajos teljes mértékben Csíkszentdomokos községet határozta meg kutatási területeként, amint vallja, nem szereti a felületes információkat, inkább a mélyebb vizsgálatot vallja magáénak. Analógiaként a kerti szerszámokat hozta fel, mint mondta, a gereblye csak a felületről gyűjti össze a dolgokat, ő viszont az ásót kedveli, ami megmutatja, hogy mi van a mélyen.

Az elmúlt negyven évben vizsgálta már az élet sorsfordító rítusaihoz, a születéshez, házassághoz és halálhoz kötődő szokásokat, hiedelmeket, kultúrát. Hiába merítette ki mélyen ezt a három témát, úgy érezte, valami hiányzik. „Éreztem, hogy a három sorsfordító rítus között kell lennie kötőanyagnak.”

Talán Ortutay Gyula A magyar parasztság szerelmi élete című, 1935-ben közölt tanulmánya szemrehányásait is olvasva, miszerint a néprajzkutatás teljesen figyelmen kívül hagyta a szerelmi élet kutatását, gondolta, hogy megvizsgálja a témát csíkszentdomokosi vonatkozásban.

Maga az egyik adatközlő mondanivalója alapján is kiderült, hogy mennyire eltalálta a kutatási témát: „annyit nem imádkoztunk, és egyéb dolgainkról sem beszéltünk, mint a nemiségről”. Habár az egyszerű emberek körében nem dolgozott pszichológus, szexológus ismereteiket nem jártas szakemberektől szerezték, a közösség nemi kultúrája és erkölcsi normarendszere mégis rendkívül gazdag.

A tanulmánykötet, ahogy Mirk Szidónia is megfogalmazta, azért számít egyedinek, mert a paraszti nemi kultúrát nem közvetve, nem idealizált jelenségként, hanem a maga szellemi, erkölcsi mivoltában tanulmányozta. Ezért is nagyon értékes ez a könyv, mert nem a látható, vagyis a mindennapi életben, az esküvő, a lakodalom, a keresztelő, a temetés alkalmával elhangzó mondatokra, szövegre épül, hanem megtudjuk konkrétan, hogy az illető személyek miről mit gondolnak.

A kötetről megjelenésekor már beszámoltunk, ezért most inkább csak – az est folyamán is szóba kerülő – módszertani aspektusokat részletezzük. Ahogy a néprajzkutató kiemelte, meg kell érni, fel kell nőni a témához. Hozzátette, ha fiatal kutatóként foglalkozott volna vele, valószínűleg csak triviális eredményekre jut. Nagyon sokat segítettek az előző évek, mert kutatási naplóját felhasználva, az addig több mint háromszáz interjúalanyából, adatközlőjéből könnyebben választhatta ki azokat, akik szerinte a témában releváns válaszokkal tudtak szolgálni. Persze, nem „ajtóstól rontott a házba”, hanem egy hosszú felvezető beszélgetés után tért rá a kényesebb kérdésekre. Kétezernél több kérdést állított össze, amely nemcsak azért volt fontos, hogy mindenre emlékezzen, nehogy valamit kifelejtsen, hanem az interjúvezető segítette a feldolgozást, a rendszerezést is.

Érdekes, a néprajzkutató azt tapasztalta, hogy a nők ebben a témában sokkal okosabbak, nyíltabbak, őszintébbek, de ezen felül hozzátehetjük – mintha beteljesedne az a mondás is –, hiába, hogy a férfi a fej, a nő a nyak, és a nyak irányítja fejet, mert a háttérből a szebbik nem képviselői irányítanak mindet.