A bronzöntés nem gyógyszertári munka

„A hatvan négyzetméteres műhelyemmel Csíkszeredában én vagyok a legnagyobb öntöde” – viccelődik Demeter Péter, amint mutatja, hol is dolgozik. A megyeszékhelyen ugyanis ez az egyetlen bronzöntő műhely, amelyben a bronzöntésnek mintegy három évtizedes múltja van. „Kis kitérőkkel harminc éve foglalkozom az öntéssel. Szentegyházán a szakiskolában végeztem az öntő szakon, ott már kilencedik osztálytól tanultuk nagyon komolyan a szakmát, hiszen jól felszerelt műhely volt, hamar megismertük az öntészet folyamatát, rendes termelés zajlott. Ha innen számítjuk, akkor elmondhatom, hogy harmincnégy éve öntéssel foglalkozom” – vázolja az indulást a bronzöntő mester, aki a jobb megélhetés reményében hozta létre évekkel ezelőtt a saját műhelyt. „Úgy néz ki, megérte, mert saját lábra álltam. És végül is ez a lényeg, hogy az ember a családja mellett lehessen, és ne kelljen külföldre menjen dolgozni” – jegyzi meg.

Nyolcvan fokról hatszázra

A kis műhely saját készítésű kemencéjében ott jártunkkor hét-nyolc darab tömböcske várakozott a kiégetésre, most még csak nyolcvan fokon. „Az, hogy a formák alatt mi van, hogy a munka hogyan sikerült, még nem tudjuk. A hőmérséklet fokozatosan felmegy majd hatszáz fokig, lassabban kell égetni, mert ha az elején nagyobb hőfok lesz, berepedezik\" – magyarázza Demeter. „Kemény fizikai munkát igényel, nem gyógyszertárban dolgozunk” – mondja nevetve. Ennek ellenére szereti, „szép munka, mert nincs két egyforma darab\". Elárulja, minden darabhoz másként kell hozzáállni, akkor is, ha a technológia egyik munkáról a másikra nem különbözik.

Megfelelni az alkotó elképzelésének

„Mi csak másolunk, az alkotói munkát a szobrász végzi. Az öntészet lényege, hogy a hozott modell alapján lemásoljuk az adott darabot, ami tulajdonképpen bármi lehet. A bronzszobrok viaszvesztéses öntéssel készülnek, az egyszerű plaketteket homokformázással gyártjuk. De annak is az a lényege, hogy a modellt minél jobb minőségben lemásolva adjuk vissza” – magyarázza a bronzöntő mester. Az irodájában egyébként három gipsz mellszobor „pihen”, a megöntésre váró alkotás ilyen formában érkezik a Haladás utcai műhelybe. Aztán megformázzák a magot, amelyre a tervezett bronz vastagságának megfelelő viaszréteg kerül, majd agyaggal bevonják és kisebb lyukakat fúrnak bele. Gyakorlatilag a viasz be van ágyazva egy tűzálló formába, az lesz kiégetve a kemencében. Az égetés során a viasz a kis lyukakon kifolyik, és helyébe öntik a megolvadt bronzot. Legalább egy nap kell elteljen ahhoz, hogy kiderüljön, megfelelő munkát végeztek-e a mesterek. A lehűlt szoborról eltávolítják a külső borítást, és ekkor vehetik szemügyre munkájuk eredményét.

Mint Demeter Péter szavaiból kiderül, kisebb-nagyobb mellszobrokat, de három és fél méteres szobrot is öntöttek már itt. Egyébként – jegyzi meg – ha nagyobb méretű szoborra van megrendelés, az csak annyiban jelent többet, hogy az adott szobrot több darabból öntik. Hogy menyi idő alatt készül el egy szobor, függ a nagyságától, egy mellszobor öntése például egy hetet vesz fel. A szoboröntésben évek óta a szentegyházi Buzogány Mózes nyugdíjas öntőmester segíti Demeter munkáját.

„Egész életemben ezt csináltam”

„Számomra minden munka szép. Az a legszebb, amikor megöntjük, majd másnap kezdjük szétfejteni a tömböt, és az öntött forma kezd leválni. Ezt úgy képzelem, mint a régészeket, akik keresgélnek. Addig ugyanis az ember gyakorlatilag egy tömböt lát, és nem tudja, hogy jó lesz-e vagy sem az, amin már legalább három hétig dolgozott. Én szeretem, mert egész életemben ezt csináltam” – mondja Demeter.