A „vérbeli lelkipásztorra” emlékeztek

„A szentírásban gyakran találkozunk ezzel a szép és megtisztelő kifejezéssel: Isten szolgája. A mindennapi életben a szolga szóra az ember kissé megborzad, hiszen a mai értelmezésben van egy megalázó jellege. Isten szolgája viszont megtisztelő cím, hiszen akiket Isten kiválasztott, akiket meghívott, azokat munkatársaivá tette. Istennek munkatársává lenni megtiszteltetés az ember számára” – fogalmazott az ünnepi szentmisén prédikációjában Tamás József segédpüspök. Hozzátette, Léstyán Ferenc atya életművét a hűséges szolga kifejezéssel lehet a legjobban jellemezni.

Az egyházi méltóság a Marosvásárhelyen több évtizedig szolgáló főesperes három tulajdonságát emelte ki. Elmondása szerint Léstyán Ferenc vérbeli lelkipásztor volt, aki életét, erejét, energiáját, minden tudását és tehetségét beleadta abba a hivatásba, amelyet Istentől kapott. Ugyanakkor mindig vette a fáradságot, hogy híveit személyesen is megismerje, ezért kerékpáron járta az utcákat, a különböző városrészeket. Innen ered a „biciklis pap” megnevezése is. „Hogy hűséges volt, mutatja irodalmi munkássága, amelyet a lelkipásztori munka mellett kifejtett. Mindezek mellett sokszor kellett szembenéznie az ordító farkasokkal, akik az elmúlt rendszerben mindent megtettek azért, hogy a lelkekből is kiöljék a Jézusba vetett hitet. Halálra is volt ítélve hazaárulás címen, de csodálatos módon megmenekült, és Isten megadta neki, hogy hosszú és tevékeny élete lehessen. Ahogy valaki halálakor mondta, a huszadik század végigdübörgött az életén, ő azonban szilárdan megmaradt, és végigszenvedte azt” – nyomatékosított prédikációjában a segédpüspök.

Erdély süveg nélküli püspöke

Amikor Marosvásárhelyre kerültem, gazdag lelki és szellemi örökséget vehettem át, ami részben Léstyán Ferencnek köszönhető – ez már Oláh Dénes főesperes részéről hangzott el a szentmisét követő könyvbemutatón. Az egyházi méltóság az Erdély süveg nélküli püspöke című, a néhai főesperes életútját bemutató kötetről elmondta, tulajdonképpen egy véletlen folytán fogalmazódott meg kiadásának ötlete. „Egy, a marosvásárhelyi papok életérzését taglaló kerekasztal-beszélgetésen többször felmerült Léstyán Ferenc neve. Ekkor tudatosult bennem, létezik a városban egy Léstyán Ferenc-jelenség. Az atya élete nemcsak a közvetlen munkatársakban hagyott mély nyomot, hanem a hívekben is” – jelentette ki a főesperes. Kifejtette, a kötet tulajdonképpen három részből tevődik össze: van egy életrajzi fejezet, egy másik a munkásságát ismerteti, a harmadik rész pedig segítőinek és munkatársainak a vele kapcsolatos beszámolóit tartalmazza. A kötet előszavát Jakubinyi György gyulafehérvári érsek írta.

Tamási Zsolt egyháztörténész, a kötet szerkesztője ismertette a jelenlevők előtt Léstyán Ferenc életművét. Hangsúlyozta, a néhai marosvásárhelyi főesperesnek meghatározó szerepe volt abban, hogy a kommunizmus éveiben az erdélyi római katolikus egyház megőrizte azt a hitet, amelyet elődeitől örökölt. Tamási Zsolt szerint, aki Léstyán Ferenc műveit olvassa, az hagyatékát élvezi. „Emberségében, magyarságában életpélda lehet számunkra” – hangzott el a könyvbemutató zárszavaként, melyet követően a közeli népiskolához vonult az ünneplő közösség, ahol az épület falára elhelyezett, a „biciklis papot” ábrázoló domborművet szentelték fel.

Ez alkalomból Ferencz Imre nyugalmazott plébános méltatta a neves egyházi személyiség emlékét. „Léstyán Ferenc is olyan pap volt, aki mindenkiben az embert kereste. Nem megalázni akarta a híveket, hanem felemelni őket” – fogalmazott a nyugalmazott plébános. A programsorozat végén az ünneplő közösség a közeli Szent István-házban a község szülöttjének életútját bemutató kiállítást is megtekinthette.

A megpróbáltatások élete

Léstyán Ferenc Csíkszentkirályon született 1913. február 12-én. A csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, felsőbb tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte. Római katolikus lelkészi szolgálatát Gyergyóremetén kezdte, Sepsiszentgyörgyön, Tordán, Gyulafehérváron, Kolozsváron, Ditróban, Csíkkarcfalván, Désaknán folytatta. Közben az Antonescu-diktatúra nagyszebeni hadbírósága halálra ítélte, majd egy kommunista koncepciós perben egyéves börtönbüntetést szabtak ki rá. Kiszabadulva 1955-től plébános, majd főesperes-plébános Marosvásárhelyen. 1992-ben Gyulafehérvárra ment, ahol hivatalban lévő, majd nyugalmazott vikáriusként élt és dolgozott 2006 elejéig, ekkor az udvarhelyi papi otthonba vonult, itt érte a halál. 2008. július 16-án szülőfalujában helyezték örök nyugalomra. Léstyán Ferencnek kiemelkedő papi pályája mellett írói, szerzői munkássága is jelentős. Legkiemelkedőbb műve a Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai című, mely hiánypótló kötetnek számít Erdélyben. Ilyen hiánypótló kiskönyvként jelent meg 1997-ben Csíkszentkirály temploma és családjai című munkája, mely gerincét képezi Csíkszentkirály monográfiájának. A napi sajtóban és a folyóiratokban összesen 149 írása jelent meg.