és jelezte, hogy a színház, bár kapott felkérést, nem kíván tagja lenni annak a bizottságnak, amely eldöntheti, hogy Marosvásárhelyen ki énekelhet, zenélhet, festhet vagy válhat élő szoborrá az utcán.

– fogalmazott Szász Attila, a rádió főszerkesztő-helyettese, magyarázván, miért is terelték élő beszélgetésbe az online vitákat. Az utcazene szabályozásának témája pedig a Beszéljük meg sorozat első része volt.

Vajda György, a testületbe az RMDSZ színeiben pótlistáról bejutott tanácsos a Marosvásárhelyi Rádió stúdiótermében elismerte, gyakorlatilag semmi tapasztalattal, hályogkovácsként fogott neki legelső tanácsi határozattervezetének, de mindenképp jó szándékkal. „Láttam, hogy az utcazenélésről sehol sincs semmi, a hazai kulturális szabályzat nem vonatkozik semmiféle kültéri tevékenységre, s így arra gondoltam, hogy legyünk mi ebben az úttörők. Megpróbáltam tájékozódni, London, New York, Párizs szabályait elemeztem. Némelyeknél van licencbizottság, amelyektől az engedélyt meg kell szerezze a művész.

Mivel eddig mindenféle utcazenét a helyi rendőrség egyszerűen csendháborításnak tartott, arra gondoltam, hogy legyen egy szakmai bizottság, amely azt mondja, hogy ez igenis művészet, s akkor ezt szabad” – magyarázta motivációit Vajda György, aki szerint,

Az önkormányzati képviselő hozzátette, nem csak az utcai zenélést, hanem például a graffitizést is szabályozza a határozat, amire régóta vártak a képzőművészek.

Egy másik zenész, Fehér Csaba Európa több pontján lépett fel már az utcán, két-három nagyvárost s ugyanennyi kisvárost is kipróbált Németországban, Ausztriában, Írországban, Luxemburgban, s úgy véli, a bizottság bár létezik például Párizsban, ez inkább kivétel, amit nem kéne követni Marosvásárhelyen. „Én személy szerint a szakmai bizottságot elhibázott ötletnek tartom.

–fejtette ki Fehér Csaba. Úgy véli, az utcai művészet vagy teljesen demokratikus lesz, vagy inkább ne legyen.

A Maros Művészegyüttes vezetője, Barabási Attila és a Vásárhelyi Forgatag főszervezője, Portik Vilmos is elmondta, hogy mik a tapasztalataik az utcai performanszok kapcsán, a népi együttes ugyanis a tánc világnapján szokott szervezni táncos flashmobokat közterületen, a Vásárhelyi Forgatagon pedig hol bábszínház, hol zene, hol egyéb produkció jelenik meg az utcán. Barabási Attila elmondta: ők,

Portik Vilmostól megtudtuk, hogy a Vásárhelyi Forgatag ideje alatti utcai művészeti tevékenységekre ők mindig területfoglalási engedélyt kérnek, illetve bizottság előtt jelennek meg, s többek közt tűzoltóknak, csendőröknek magyarázzák, hogy ki milyen produkcióval zavarja meg a köztéri csendet, s az meddig tart majd.

Még az is elhangzott, hogy „ha meg akarsz ölni egy kezdeményezést, hozz létre egy bizottságot”. Vajda György városi tanácsos elmondta, ő jó szándékkal kezdeményezte a határozatot, amin azonban hajlandó változtatni is, nyitott bárki javaslatára, igaz, azt majd megint el kell fogadtatni Marosvásárhely helyi tanácsával.

Gáspárik és a cenzúra

Gáspárik Attila színházigazgató kisebb botrányt okozva elhagyta a vita helyszínét azt kifogásolva, hogy bár meghívottként vett azon részt, álláspontját nem mondhatta el időben. A Székelyhon megkeresésére később elmondta, hogy

„Ha valami nem volt leszabályozva, azt miért kell leszabályozni? Ha volt egy túlbuzgó rendőr, akkor azt fel kell jelenteni, a rendőrséggel meg le kell ülni és elmagyarázni, hogy mi a művészet” – véli a Nemzeti színház vezetője. „Az emberi jogok európai chartája szerint szabad a véleménynyilvánítás, egyszerűen nem vezetheted be, hogy tilos dobot használni, vagy hogy tilos kalapot rázni.

 – adott hangot felháborodásának Gáspárik, aki az ominózus rendelet miatt panaszt iktatott már a helyi tanácsnál, a továbbiakban pedig a prefektushoz és a közigazgatási bírósághoz fordul, hogy a tanácsi határozat megsemmisítését kérje. Úgy véli, ha probléma alakulna ki az utcai művészeteknél, például valaki uszítana vagy egyéb törvénysértőt követne el, azt nyilván jogosan megakadályozhatná a rendőrség jogosan, de előre nem lehet cenzúrázni a művészetet.