HIRDETÉS

Cenzúrázott művészet? Kifogásolt utcazene-bizottság Marosvásárhelyen

Szász Cs. Emese 2019. február 21., 17:37 utolsó módosítás: 2019. február 21., 18:37
HIRDETÉS

Eddig csendháborításként vagy épp koldulásként értékelték és büntették Marosvásárhelyen az utcai zenélést. Ezt az áldatlan állapotot kívánja megszüntetni egy nemrégiben elfogadott helyi tanácsi határozat, amely szabályok közé terelné ezt a Romániában még nem szabályozott művészeti tevékenységet.

Gáspárik Attila az intézményesített cenzúrát nehezményezi Fotó: Haáz Vince

Az RMDSZ legújabb önkormányzati képviselőjeként, első saját kezdeményezésével éppen az utcazenélést szerette volna lehetővé tenni Vajda György, a javaslatát el is fogadták a novemberi tanácsülésen, így aki most zenélni vagy bármilyen performansszal szeretne fellépni Marosvásárhely utcáin, már megteheti, de csak bizonyos szabályok szerint:

többek közt egy nyolctagú bizottság dönti el, hogy művészi értéket közvetít-e vagy sem az adott fellépő, produkció.

HIRDETÉS

Vitafelek a Marosvásárhelyi Rádiónál Fotó: Haáz Vince

Ez a szabályozási rendszer – furamód – igen nagy vitát váltott ki a közösségi média felületein, ahol többek közt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója, Gáspárik Attila sérelmezte, hogy a határozat

„lábbal tiporja a szólás- és művészeti szabadságot”,

és jelezte, hogy a színház, bár kapott felkérést, nem kíván tagja lenni annak a bizottságnak, amely eldöntheti, hogy Marosvásárhelyen ki énekelhet, zenélhet, festhet vagy válhat élő szoborrá az utcán.

Vajda György jószándékkal fogott neki a határozatnak Fotó: Haáz Vince

Mindenkit megvédene az új RMDSZ-tanácsos

Az utcazenélésről folytatott vita csak egy azon témák közül, amelyek folyton érvek, ellenérvek ütköztetésére, de személyeskedésre is serkentik a marosvásárhelyieket a közösségi média felületein, a Marosvásárhelyi Rádió pedig úgy döntött, teret ad ezeknek a vitáknak, megpróbálja a feleket megszólaltatni, sőt mi több, moderálni is a beszélgetést.

Az a tapasztalat, hogy Facebookon a vélemények nem közelítenek, hanem inkább távolodnak egymástól

– fogalmazott Szász Attila, a rádió főszerkesztő-helyettese, magyarázván, miért is terelték élő beszélgetésbe az online vitákat. Az utcazene szabályozásának témája pedig a Beszéljük meg sorozat első része volt.

Vajda György, a testületbe az RMDSZ színeiben pótlistáról bejutott tanácsos a Marosvásárhelyi Rádió stúdiótermében elismerte, gyakorlatilag semmi tapasztalattal, hályogkovácsként fogott neki legelső tanácsi határozattervezetének, de mindenképp jó szándékkal. „Láttam, hogy az utcazenélésről sehol sincs semmi, a hazai kulturális szabályzat nem vonatkozik semmiféle kültéri tevékenységre, s így arra gondoltam, hogy legyünk mi ebben az úttörők. Megpróbáltam tájékozódni, London, New York, Párizs szabályait elemeztem. Némelyeknél van licencbizottság, amelyektől az engedélyt meg kell szerezze a művész.

Olyan törvényt szerettem volna alkotni, amely megvédi elsősorban azokat a zenészeket, akik az utcán zenélnek, de nyilván a másik felet is figyelembe kell venni, hiszen van, akinek nem tetszik a muzsika az utcán, van, akit zavar.

Mivel eddig mindenféle utcazenét a helyi rendőrség egyszerűen csendháborításnak tartott, arra gondoltam, hogy legyen egy szakmai bizottság, amely azt mondja, hogy ez igenis művészet, s akkor ezt szabad” – magyarázta motivációit Vajda György, aki szerint,

ha megvan a szakmai bizottság „ítélete”, már csak területfoglalást kell kérni az óhajtott helyszínre, s azért fizetni egy jelképes bért, ami jelenleg 1 lej egy négyzetméterre naponként.

Az önkormányzati képviselő hozzátette, nem csak az utcai zenélést, hanem például a graffitizést is szabályozza a határozat, amire régóta vártak a képzőművészek.

Vizi Imre is próbálta az utcazenélést, a szabályozás miatt nincs benne köszönet Fotó: Haáz Vince

Nem akarnak bizottságot a zenészek

Vizi Imre zenész elmondta, egy alkalommal ő is utcai zenélésre adta a fejét Marosvásárhelyen jótékonysági céllal, bement a polgármesteri hivatalba bejelenteni, de ők nem is értették, mit akar, és a helyi rendőrséghez küldték, akik 30 nap múlva akarták kérését elbírálni, végül szóban megegyeztek, hogy egy órát zenélhet. „Ezt nem szeretném megismételni, ezért örültem, hogy egy tanácsi határozat foglalkozik a kérdéssel, de a bizottságot én is meredeknek találom” – fogalmazta meg Vizi Imre, aki szerint

az lenne az ideális, ha nyitnának a zenészek felé: első fázisban csak minimális szabályozás, gyakorlatilag egy regisztrációs kötelezettség lépne érvénybe.

Egy másik zenész, Fehér Csaba Európa több pontján lépett fel már az utcán, két-három nagyvárost s ugyanennyi kisvárost is kipróbált Németországban, Ausztriában, Írországban, Luxemburgban, s úgy véli, a bizottság bár létezik például Párizsban, ez inkább kivétel, amit nem kéne követni Marosvásárhelyen. „Én személy szerint a szakmai bizottságot elhibázott ötletnek tartom.

Én abban hiszek, hogy ha valakinek van egy hangszer a kezében, és megpróbál valamit, az tudja megtenni, mert joga van hozzá. S aztán ha valamelyik állampolgárnak nem tetszik, akkor azt kezelni kell

–fejtette ki Fehér Csaba. Úgy véli, az utcai művészet vagy teljesen demokratikus lesz, vagy inkább ne legyen.

A Maros Művészegyüttes vezetője, Barabási Attila és a Vásárhelyi Forgatag főszervezője, Portik Vilmos is elmondta, hogy mik a tapasztalataik az utcai performanszok kapcsán, a népi együttes ugyanis a tánc világnapján szokott szervezni táncos flashmobokat közterületen, a Vásárhelyi Forgatagon pedig hol bábszínház, hol zene, hol egyéb produkció jelenik meg az utcán. Barabási Attila elmondta: ők,

hogy kikerüljék az engedélykérést, és a tizenvalahány-tagú bizottság előtt való megjelenést, négy perc alatti villámcsődületeket szerveznek, mert négy perces tánc erejéig sem területfoglalás, sem engedély nem kell.

Portik Vilmostól megtudtuk, hogy a Vásárhelyi Forgatag ideje alatti utcai művészeti tevékenységekre ők mindig területfoglalási engedélyt kérnek, illetve bizottság előtt jelennek meg, s többek közt tűzoltóknak, csendőröknek magyarázzák, hogy ki milyen produkcióval zavarja meg a köztéri csendet, s az meddig tart majd.

Fotó: Facebook/StreetMusic Festival Satu Mare

A kalapot rázni nem szabad

A vitán elhangzott, hogy a határozat legnagyobb hibája, hogy  agyonszabályozta az utcai művészetet, többek közt az is benne van, hogy a nyolctagú bizottság (a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Művészeti Egyetem, az Ariel Ifjúsági és Gyerekszínház, a művészeti iskola, a polgármesteri hivatal, a városi tanács, a képzőművészeti alap és a Maros Művészegyüttes egy-egy képviselője) egyöntetűen kell döntsön a művészről, a produkcióról, ami igencsak megnehezíti a művész dolgát, ráadásul

olyanok vannak a szabályzatban, hogy emlékművek közelében nem szabad fellépni, vagy a kalapot ki lehet tenni, hogy pénzt dobjanak bele, de nem szabad rázni azt.

Még az is elhangzott, hogy „ha meg akarsz ölni egy kezdeményezést, hozz létre egy bizottságot”. Vajda György városi tanácsos elmondta, ő jó szándékkal kezdeményezte a határozatot, amin azonban hajlandó változtatni is, nyitott bárki javaslatára, igaz, azt majd megint el kell fogadtatni Marosvásárhely helyi tanácsával.

Gáspárik és a cenzúra

Gáspárik Attila színházigazgató kisebb botrányt okozva elhagyta a vita helyszínét azt kifogásolva, hogy bár meghívottként vett azon részt, álláspontját nem mondhatta el időben. A Székelyhon megkeresésére később elmondta, hogy

Vajda György tanácsi határozata nem hogy segítené, inkább akadályozza az utcai művészetet.

„Ha valami nem volt leszabályozva, azt miért kell leszabályozni? Ha volt egy túlbuzgó rendőr, akkor azt fel kell jelenteni, a rendőrséggel meg le kell ülni és elmagyarázni, hogy mi a művészet” – véli a Nemzeti színház vezetője. „Az emberi jogok európai chartája szerint szabad a véleménynyilvánítás, egyszerűen nem vezetheted be, hogy tilos dobot használni, vagy hogy tilos kalapot rázni.

Annyi kellett volna, hogy a város kijelöljön tereket, utcákat, ahol reggeltől estig lehet a művészeknek bármit csinálni, s ezeknek a művészeknek még valami pályázat alapján szállást is biztosítani, hogy idejöjjenek. De ez a határozat intézményesíti a cenzúrát: három pontja is tartalmi kérdésekről szól, hogy a bizottság ellenőrizheti a tartalmat, s ha nem megfelelőnek tartja, betilthatja. Ilyent a Ceașescu-rendszerben sem mertek leírni!

 – adott hangot felháborodásának Gáspárik, aki az ominózus rendelet miatt panaszt iktatott már a helyi tanácsnál, a továbbiakban pedig a prefektushoz és a közigazgatási bírósághoz fordul, hogy a tanácsi határozat megsemmisítését kérje. Úgy véli, ha probléma alakulna ki az utcai művészeteknél, például valaki uszítana vagy egyéb törvénysértőt követne el, azt nyilván jogosan megakadályozhatná a rendőrség jogosan, de előre nem lehet cenzúrázni a művészetet.

Folytassák, kérem!
Örömmel vettük tudomásul, a marosvásárhelyi civilek egy része fontosnak tartotta, hogy az utcazenélés kérdésében hallassa hangját. Ám üröm az örömben, hogy ezt a lendületet, elszántságot sajnos nem tapasztaltuk a marosvásárhelyi orvosi egyetem körüli botrány kapcsán. Amennyiben úgy döntenek, hogy az orvosi egyetem témakörében is egy asztalhoz ülnek, boldogan adunk felületet a Székelyhon.ro oldalon, hogy elmondhassák meglátásukat. Beszéljék meg! (Kozán István)
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS