Célkeresztben a jótékonyság: rászoruló családért fogtak össze a vadászok

„Sokszor egyszerű gyilkosokként vagyunk elkönyvelve a társadalom szemében, amin folyamatosan igyekszünk csiszolni a vadászok valós bemutatásával. A vadászok igenis jó emberek, akik védik a természetet, és megmozdulnak a jó célokért, tesznek a közösségért” – szólt az akció részvevőihez Jakab Attila, a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület elnöke. Mint mondta,

a megmozdulásuk célja, hogy egy új fából vagy pléhből készült, úgynevezett konténerházat vásároljanak a homoródremetei Istvánkának és édesapjának, akik jelenleg egy istálló elkerített részében élnek.

Emlékeztetett, hogy noha Istvánkát akkor ismerhette meg jobban a közösség, amikor tavasszal rátámadt egy medve, kettejük barátsága azonban régebbre nyúlik vissza.

Kutyájának köszönhetően menekült meg a kisfiú a medve fogai közül

Az al- és felkarján, illetve a térdénél harapott meg egy medve vasárnap délután egy nyolcéves, homoródremetei kisfiút. A gyermek a település közelében legelő marhacsordától indult vissza a faluba kutyájával, amikor megtámadta a vadállat.

Ő ugyanis tavaly ősszel tudta meg, hogy van egy kisfiú, aki gyalog jár át egy másik településre iskolába, ekkor döntött úgy, hogy felkarolja, és ő maga fogja vinni a tanintézetbe, illetve onnan haza.

– fogalmazott Jakab a vadászokhoz fordulva.

Összesen négy területre osztották szét a vadászokat, amelyek mindegyikén két-három hajtást tartottak különböző erdőrészeken. A vadászok helyét a szerencse döntötte el, ugyanis sorsot húzva derült ki, hogy ki hol várakozhat a vadakra. Mi a Homoródszentmártonhoz közeli Bükkfalva feletti részre lettünk beosztva. Amikor mindenki elhelyezkedett, akkor indultak el a hajtók.

„Hej-hó! Há! Brr-á” – hallatszott egyre közeledő hangjuk. Közben Mărmureanu-Bíró Leonárd, a vadásztársulat igazgatója a fülembe súgta, hogy általában a szarvasok és az őzek jönnek ki elsőként az erdőből a tisztáson rejtőző puskacsövek elé, azokat követik a rókák, a medvék, majd a vaddisznók. Ez így is történt, leszámítva a vaddisznókat, azok ugyanis nem jöttek, bár mindenki azt szeretett volna lőni.

Ami meglepő volt, hogy nem csak a hajtók, de én magam is láttam medvét kifutni az erdőből – meglepően közel ment az egyik vadászhoz. Az igazgató elmondta,

enyhe volt eddig a tél, ezért is nem „alszanak” a medvék.

Hideg sincs, nagy hó sem, így az idei bő makktermésnek is köszönhetően könnyen élelemhez jutnak a nagyvadak. Arra is kitért, hogy idéntől a környékbeli községekben megtiltották a kései legeltetést, így a juhok sem eszik fel a táplálékot.

A vadászok többször is hangsúlyozták, hogy nem a jól kifejlett egészséges példányokat igyekeznek kilőni, hanem a inkább a sérülteket, a gyengéket. Ezzel érik el, hogy minél egészségesebb legyen az állomány. Erről magam is meggyőződtem, hiszen egy szép szarvas ment az egyik vadász közelébe, ám az nem húzta meg a ravaszt, mondván, ilyen példányokra van szükség a természetben.

Noha rengeteg nyomot láttunk,  a mi csoportunk – több mással együtt – nem igazán volt szerencsés a vadászat terén. Ettől függetlenül volt, ahol három vaddisznót is lőttek.

A trófeáknak a hagyományok és az etikett szerint adták meg a végtisztességet a vadászok. Ez azt jelentette, hogy egymás mellé fektették a vaddisznókat, amelyeket fenyőágakkal kerítettek körbe, majd két kisebb tüzet is gyújtottak a tiszteletükre. Itt aztán kedvükre fotózkodhattak a vadászat részvevői. Ezután vacsora és cigányzene várta a vadászokat egy recsenyédi étteremben.

Mărmureanu-Bíró Leonárd, az akció ötletgazdája rámutatott, összesen harminchat székelyföldi vadász jött el vadászatra, valamennyien 400 lejjel járultak hozzá a nemes célhoz. Többen voltak olyanok is, akik csak az említett összeget küldték el, ők maguk nem jelentek meg. Ezenkívül

sokan nem pénzt, hanem az új ház berendezéséhez szükséges bútorokat, kandallókat és egyéb fontos tárgyakat ajánlottak fel.

Az igazgató rámutatott, az összegyűlt összeget kipótolja az egyesület, hogy mielőbb megvehessék a házat. A jól sikerült akción felbuzdulva kijelentette, jövőre ismét megszervezik a Romániában egyedinek számító akciót, hogy másokon is segíthessenek. A cél, hogy hagyományt teremtsenek.