Célkeresztben a jótékonyság: rászoruló családért fogtak össze a vadászok

Összesen négy területre osztották szét a vadászokat, amelyek mindegyikén két-három hajtást tartottak különböző erdőrészeken. A vadászok helyét a szerencse döntötte el, ugyanis sorsot húzva derült ki, hogy ki hol várakozhat a vadakra. Mi a Homoródszentmártonhoz közeli Bükkfalva feletti részre lettünk beosztva. Amikor mindenki elhelyezkedett, akkor indultak el a hajtók.

„Hej-hó! Há! Brr-á” – hallatszott egyre közeledő hangjuk. Közben Mărmureanu-Bíró Leonárd, a vadásztársulat igazgatója a fülembe súgta, hogy általában a szarvasok és az őzek jönnek ki elsőként az erdőből a tisztáson rejtőző puskacsövek elé, azokat követik a rókák, a medvék, majd a vaddisznók. Ez így is történt, leszámítva a vaddisznókat, azok ugyanis nem jöttek, bár mindenki azt szeretett volna lőni.

Ami meglepő volt, hogy nem csak a hajtók, de én magam is láttam medvét kifutni az erdőből – meglepően közel ment az egyik vadászhoz. Az igazgató elmondta,

A trófeáknak a hagyományok és az etikett szerint adták meg a végtisztességet a vadászok. Ez azt jelentette, hogy egymás mellé fektették a vaddisznókat, amelyeket fenyőágakkal kerítettek körbe, majd két kisebb tüzet is gyújtottak a tiszteletükre. Itt aztán kedvükre fotózkodhattak a vadászat részvevői. Ezután vacsora és cigányzene várta a vadászokat egy recsenyédi étteremben.

Nagy támogatottság

Mărmureanu-Bíró Leonárd, az akció ötletgazdája rámutatott, összesen harminchat székelyföldi vadász jött el vadászatra, valamennyien 400 lejjel járultak hozzá a nemes célhoz. Többen voltak olyanok is, akik csak az említett összeget küldték el, ők maguk nem jelentek meg. Ezenkívül