Bomba csak a vádiratban volt

A székely terrorperben elítélt Beke István és Szőcs Zoltán a börtönből szabadulva nyilatkoztak a Nézőpontnak. Mindketten határozottan állítják: ártatlanok, bezárásukkal a közösségnek üzent a mindenkori hatalom.

Székelyhon

2021. szeptember 17., 11:592021. szeptember 17., 11:59

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Az erdélyi magyarságnak a történelem folyamán voltak uralkodói, forradalmárai, polihisztorai, terroristái viszont eddig nem, azonban

a román nyomozó hatóságoknak és az igazságszolgáltatásnak betudhatóan bekerült a szótárunkba a székely terrorizmus, a székely terrorvád kifejezés.

Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt öt-öt év börtönbüntetéssel sújtotta a bukaresti legfelsőbb bíróság azzal a váddal, hogy robbantani készültek a román nemzeti ünnepen Kézdivásárhelyen, holott a bombának nyoma sem volt.

A Székelyhon TV a két hónappal ezelőtt szabadult elítélt segítségével göngyölíti fel az erdélyi magyar közéletben nagy visszhangot kiváltó ügyet.

A bíróság által betiltott Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egykori aktivistái a Nézőpontban felidézik, mi hangzott el valójában azon az ominózus 2015 októberi találkozón, amelyre hivatkozva a román ügyészség a titkosszolgálatra támaszkodva megfogalmazta a terrorvádat. Beke István és Szőcs Zoltán elmondja, hogy

a nyilvánvaló tények ellenére miként változtatta meg teljesen az alapfokon született felmentő ítéletet a legfelsőbb bíróság, többek között olyan vádiratra alapozva, amelyben nevetségesen fordították románra a lehallgatott magyar nyelvű szöveget, például a Tankcsapdát Dancs Annamariként visszaadva.

Beszélnek arról is, mi segített leginkább átvészelni, túlélni a börtönéveket, továbbá szabadulásukat követően terveznek-e közéleti szerepvállalást.

A román igazságszolgáltatás által terrorizmus vádjával elítélt Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt egyébként a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány Teleki Pál-érdeméremben részesítette, amelyet szeptember 25-én vesznek át Budapesten. A kitüntetettek úgy vélik, az elismerés is annak bizonyítéka, hogy nem voltak, és ma sincsenek egyedül.