„Nem tűrik tovább az idegen jelképeket” a románok az úzvölgyi katonatemetőben

Horea, Cloșca és Crișan román népi felkelőket ábrázoló óriásplakát alatt vonult a hősök napja alkalmából összegyűlt tömeg az úzvölgyi katonatemetőhöz csütörtök délután – a „ledöntésre ítélt” betonkeresztek „védelmével” indokolt előzetes nagyszabású mozgósítás ellenére nem többen, mint tavaly. A temetőben tartott ortodox szertartás és a közéleti szereplők beszéde előtt

Az eseményt Dormánfalva polgármestere, Constantin Toma moderálta. Ő az első világháború hősi román halottjainak emlékét idézte az egybegyűlteknek.

„A dormánfalvi idősek azt mesélik: annyi vér folyt itt, Moldova kapujánál, hogy az Úz-patak vize nyolcvan kilométerre is vörös volt. Ezért soha nem szabad elfelednünk ezeket a hősöket, mindegy milyen nehéz, mindegy ha egyesek azt mondják, a keresztjeiket le kell rombolni. Mivel a katonáink manapság nem tudom, be akarnak-e avatkozni – sok dolog nem úgy megy, ahogy kellene –, ma az egyház és a hétköznapi román ember a lándzsa hegye. Az önök jelenléte azt mutatja, hogy ez a nemzet szükség esetén felébred, és képes arra, hogy megerősítse értékeit. Nem tudunk bármit elfogadni. Nem kérjük senki sajnálatát, nem kérjük, hogy tiszteljenek. Nem kérjük senkinek az engedélyét, hogy jöjjünk, és megtiszteljük hőseink emlékét. Ezt a jogot hőseink nyerték el, amikor létrehozták Nagy-Romániát.”

A polgármester felszólalása után Mihai Tîrnoveanu, a Calea Neamului egyesület vezetője vette át a szót.

A himnusz után ortodox egyházi szertartáson olvasták fel a szerintük a temetőben nyugvó román katonák névsorát. Az egybegyűltek „Jelen!” felkiáltással válaszoltak a felolvasott nevekre.

A megemlékezésen jelen lévő Mircea Chelaru nyugalmazott tábornok beszédében megerősítette a magyar jelképek letakarásának szükségességét.

„A román nép legnagyobb erénye a jóság. Mi meg tudunk bocsájtani. Meg tudunk bocsájtani azoknak, akik értik a bocsánatunkat. De távolról sem bocsájtunk meg azoknak, akik megszégyenítenek minket, akik a földünkre lépnek. Ez az út!” – jelentette ki. Lelkesítő beszédére a tömeg „Éljen Nagy-Románia!” rigmussal válaszolt.

George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, parlamenti képviselő elmondta, „nagy dolog, hogy az utóbbi években sikerült visszavenni az irredenták és sovének által elfoglalt objektumokat – többek között az úzvölgyi katonatemetőt. A mi célunk akkor teljesül, amikor nemcsak én leszek itt, hanem minden román pártelnök megjelenik.”

Ezt követően bírálta a védelmi minisztert, majd bejelentette: az AUR jövő héten kezdeményezni fogja, hogy a katonatemető kerüljön a Védelmi Minisztériumhoz, és így a román államhoz. A tömeg üdvrivalgásban tört ki.

„Lássuk, milyen véleményt mond a védelmi miniszter, a szavazatvesztéstől való félelme ellenében tesz-e lépéseket” – mondta a parlamenti képviselő. Magyarország köztársasági elnökére, Novák Katalinra utalva azt mondta: „láttam egy nőt, aki elnöknek tartja magát, de nem érti a kapcsolódó szokásjogot. Ő a saját trikolórjának színeit festette egy határkőre. Egy barázdányi földet sem fogunk elfeledni.”

Az eseményen felszólalt a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fórumának közelmúltban kinevezett új vezetője, Dragoș Burghelia marosvásárhelyi jogász is.

„Sokan önök közül Románia leginkább próbára tett megyéin keresztül érkeztek: Kovásznán, Hargitán és Maroson keresztül. Itt önmagában harc az, ha valaki megéli hitét, vagy a román nyelvet beszéli. Századokon keresztül voltunk megtűrt nemzet, de 1918-ban megtörtént a nagy egyesülés, és azt hittük, hogy elszakítottuk a rabság láncait. De mára ismét idegenek vagyunk a saját földünkön, diszkrimináltak, bezárt iskolákkal, irredenta szobrokkal a városainkban, és templomokkal, ahol csak néhány hívő maradt. Vannak falvak, ahol csak öt gyermek tanul románul. Vagy összegyűlünk és ökleinket a vihar ellen emeljük, vagy elveszünk mind. A román népnek túl kell élnie Maros, Hargita és Kovászna megyékben – ehhez gyermekeket kell neveljünk.”

A szertartás, az azt követő beszédek és a népdalelőadások után a jelenlévők koszorúkat helyeztek el a 2019-ben emelt beton emlékműnél.

Az előzményekről

Dormánfalva önkormányzata 2019 márciusában nyilvánította saját közvagyonává az úzvölgyi katonatemetőt, és áprilisban önkényesen román parcellát alakított ki a sírkertben. Korábban a temetőt a csíkszentmártoniak gondozták, és a magyar közösség magyar katonatemetőként tartotta számon.

2019. június 6-án több ezer román megemlékező erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miután székelyek élőlánccal próbálták megakadályozni ezt. Ezután több per kezdődött, eddig Dormánfalva áll vesztésre, mert jogerősen már kettőt elveszített. A Bákó Megyei Törvényszék idén februárban kihirdetett elsőfokú ítélete értelmében érvénytelen az úzvölgyi haditemetőben létrehozott betonkeresztek és emlékmű számára Dormánfalva által kiadott építkezési engedély. Az ítélet természetes következménye annak a korábbi, tavaly ősszel a Bákói Ítélőtábla által jogerőre emelt döntésnek, amely szerint az úzvölgyi haditemető nem tartozik a Bákó megyei Dormánfalva közvagyonába. A bíróság akkor megerősítette, hogy a moldvai városnak semmilyen jogalapja nem volt saját közvagyonába venni, majd telekkönyveztetni a haditemető 7979 négyzetméteres területét, érvénytelenítve a dormánfalvi önkormányzat erre vonatkozó, 2019. évi határozatait.

A most első fokon lezárult pert szintén 2019-ben indította Csíkszentmárton, kérve a bíróságtól a haditemetőben 2019 áprilisában felállított betonkeresztek és az emlékmű elhelyezését lehetővé tevő, Dormánfalva által kibocsátott építkezési engedély érvénytelenítését. Ezt az eljárást összevonták később a Bákó megyei prefektus hasonló keresetével. A februári ítélet szerint a bíróság helyt adott Csíkszentmárton és a Bákó megyei prefektus kérésének, érvénytelenítve az építkezési engedélyt, és elrendelve a kifogásolt építmények eltávolítását a temetőből. Dormánfalva megfellebbezte az elsőfokú ítéletet, erről a Bákói Ítélőtábla dönt majd.