A délelőtt folyamán számos, az 1848-as forradalmi eseményekhez és személyiségekhez kötődő emlékműnél koszorúztak a polgármesteri hivatal, a különböző intézmények, szervezetek képviselői, a cserkészek és a diákok pedig szavalatokkal és énekekkel idézték meg az akkori légkört. Majd

Sepsiszentgyörgyön az ünnep rendszerint zavartalanul, békésen zajlik, és ez annak ellenére így történt idén is, hogy a nacionalista, az úzvölgyi akcióiról híres Nemzet Útja (Calea Neamului) szervezet „bejelentkezett” az ünnepségre. Antal Árpád polgármester a közösségi oldalon arra kérte a magyarokat, ne válaszoljanak az esetleges provokációkra. Ilyenre végül nem került sor, nem voltak román népviseletbe öltözött zavargók. Mihai Târnoveanu, a Nemzet Útja vezetője másodmagával lézengett a központban, míg a csendőrök csendben elvezették – annyira csendben, hogy a legtöbben észre sem vették. Utólag a Székelyhon megkeresésére a csendőrség azt közölte, Târnoveanu a színpadi szónoklatok ideje alatt másodmagával megpróbált egy olyan bannert kifeszíteni, melynek felirata nem volt méltó az ünnephez, ezért bekísérték a rendőrségre.

Így tehát a műsor megkezdéséig a tömeg zavartalanul gyönyörködhetett a huszárokban, a lovakban, népviseletbe öltözött zászlóhordozó diákokban és a sok virágban. A város nyugati részéből érkező menetben a cserkészek után Szijjártó Péter külügyminiszter és a kíséretében levő Zákonyi Botond magyar nagykövet, Tóth László csíkszeredai főkonzul, Zsigmond Barna Pál miniszterhelyettes, dr. Budai Gyula miniszteri biztos vonult, őket követte Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke, Antal Árpád polgármester és a háromszéki parlamenti képviselők. Miután a keleti városrészből induló menet is beérkezett a főtérre, az Erzsébet-parkban lévő ’48-as emlékműnél már együtt koszorúztak a felvonulók előtt járó meghívottak, elsőként a magyar külügyminiszter és kísérete, majd Kelemen Hunor, a helyi elöljárók, politikai párok és civil szervezetek képviselői.

A lovassági indulóra bevonuló cserkészek és hagyományőrző huszárok parádéja, illetve a város egyesített kórusának előadásában felcsendülő Szózat után Kolcsár József színész-műsorvezető mondta el, számára mit jelent a nemzeti ünnep, majd Antal Árpád polgármester lépett a mikrofonhoz.

Gödri Ferenc egykori polgármestert szavait idézte meg annak bizonyításaként, hogy Sepsiszentgyörgynek ma is kulcsszerepe van Európában: „Sepsiszentgyörgy nélkül, mint fej nélkül, Háromszéknek el kell vesznie. Ha Háromszék elvész, vége Székelyországnak. Ha Székelyország elpusztult, oda Erdélyország. Ha Erdély elesik, utána dől Magyarország. Magyarország nélkül lőttek Ausztriának is. A monarchia pusztulása feldöntené az egész európai békét. Tehát Sepsiszentgyörgy fennállásán nyugszik az egész európai egyensúly.”

Antal Árpád a román politikusok nacionalista felhangú nyilatkozataira válaszul ezt üzente:

Végül azt is célként fogalmazta meg, hogy a körülöttünk zajló változásoknak ne vesztesei, hanem győztesei legyünk mi, magyarok.

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke méltatta Háromszék rendkívül fontos szerepét a 48-as szabadságharcban, 1848 Erdélyének utolsó közösségi végváraként. Majd Gábor Áron alakját idézte meg, akire minden székely ember magára ismerhet, hiszen nemcsak elszánt és kitartó volt, hanem végtelenül találékony is. A hitet a beolvasztott harangok nélkül is megőrző szabadságharcosokhoz hasonlóan „mi itt Erdélyben az utóbbi száz esztendőben az 1100-ból megőriztük a hitünket. A hit segített bennünket a legnehezebb időket is túlélni, de mindig jól jött a találékonyság, és mindig szükség van az állhatatos kitartásra, szükség van az összefogásra, hisz ezt tanultuk őseinktől” – fogalmazott Kelemen. A szövetségi elnök kitért arra, hogy a kommunizmus bukása óta egyénként ugyan szabadok a magyarok, ám a közösségi jogok, a szubszidiaritás, autonómia terén még van pótolnivaló. Ezért tovább kell harcolni, mondta, az élhető és otthonos Székelyföldért.

Legyen béke, szabadság, egyetértés!

Szijjártó Pétert, Magyarország külgazdasági és külügyminiszterét hosszas tapssal fogadta a tömeg, ő pedig méltatta azt a szeretetet, amellyel fogadták, az itteni ünneplés élményét. Áttekintette az 1848 március 15-e reggelétől egyre inkább felgyorsuló forradalmi eseményeket, melynek következtében Magyarországnak új kormánya lett, majd egy országnyi ember fegyverkezett fel, hogy hazájáért harcoljon. A 12 pontra utalva ma is érvényes követelésként ismételte: legyen béke, szabadság, egyetértés! A háború pusztító következményeiről és a magyar kormány békére törekvő politikájáról beszélt, melyet a Brüsszelből vagy akár Washingtonból érkező nyomás ellenére sem változtatnak meg.

A nemzeti önérzetre, büszkeségre tapintva mondta:

Utolsó gondolatként arról beszélt az ünnepség fő meghívottja, hogy „mindennél büszkébbek vagyunk arra, hogy szabadok vagyunk. A szabadság a legfontosabb nemzeti értékünk. A szabadság azt jelenti, hogy mi magunk döntünk a saját sorsunkról”, majd még egyszer kifejezte tiszteletét a 48-as szabadságharcosok emléke előtt.

Beszéde után Szijjártó Péter külügyminiszter a brassói reptérre sietett, hogy Nagyváradon is részt vehessen a március 15-ei ünnepségen.

A nemzeti ünnephez kapcsolódó többnapos rendezvénysorozat központi ünnepségén közreműködtek a Mikes Kelemen Főgimnázium, Székely Mikó és Református Kollégiumok kórusai, a Plugor Sándor Művészeti Középiskola diákjai, illetve a Pécsi Református Kollégium Vegyeskara, a Kincskeresők Néptáncegyüttes, Mátis Andrea népdalénekes, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület, az uzoni huszárok, a Szilaj Hagyományőrző Egyesület és Vadon Egyesület és a Shagya Lovasklub lovasai, illetve a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar.

Az ünnepség lelkészi áldással valamint a magyar és székely himnusz eléneklésével ért véget.