Bíznak a verdájukban az Afrikában ralizó székely srácok

Nagy Attila automatizálási mérnököt, aki jelenleg magánvállalkozóként dolgozik elektronika és vendéglátás szakterületen, valamint László Loránd mechatronikus mérnököt, B kategóriás gépjárművezető-oktatót a kalandvágy vezérelte, amikor beneveztek a korai afrikai ralik hangulatát idéző megmérettetésre. A túrakategóriában indultak, mert a „spirit” kategóriát lekésték, a versenykategóriába pedig járművükkel nem nevezhettek be.

Egy új világ felfedezése volt a céljuk a ralival, amelyre életükben először jelentkeztek – írták nekünk a srácok, akik a hétvégén az Atlanti-óceán partszakaszán Dakhla felé tartottak, onnan pedig a ráktérítőn áthaladva a mauritániai határ felé vették az irányt. A cél idén nem Bamakóban, hanem Sierra Leone fővárosában, Freetownban lesz, oda-vissza

körülbelül 17 ezer kilométert kell megtenniük.

A Budapest–Bamako-rali egy közös jótékonysági túra, amelyen a versenyzők legtöbbször csak magukra számíthatnak, esetleg egy másik csapatra. Az út során rengeteg probléma felmerülhet: autófeltörés, rablás, bebörtönzés Afrikában gyalogos vagy állat elütése esetén, kiszáradás a sivatagban, napszúrás, ételmérgezés, korrupt határőrök, akik pénz ellenében akarnak átengedni a határon – csak néhány a legszélsőségesebb kihívások közül, amelyekre nem árt felkészülni.

A marosvásárhelyi srácok legnagyobb félelme mégsem a bizonytalan afrikai jogrendszerhez és az extrém időjáráshoz kötődik. Attól tartanak legjobban, hogy a 33 éves autó cserben hagyja őket a sivatag kellős közepén. Félelmük nem alaptalan, hiszen az elmúlt héten többször is „lesérült” a verdájuk.

„Marokkóba ahogy átkompoztunk, a kipufogórendszer kilyukadt, de azt megjavíttattuk Rabat városában, és még volt egy kis műszaki hiba a jobb féltengellyel, azt is megoldottuk házilag. Jelenleg gondunk van a töltőgenerátorral, de ezt már házilag nem tudjuk megoldani, reméljük, hogy Dakhlában találunk megoldást erre is” – írták pénteken, mi pedig reméljük, hogy sikerült nekik ezt is megjavíttatniuk a hétvégén.

Az afrikai országok politikai és biztonsági helyzete állandóan változik. Mauritániában sokáig rendszeresek voltak az emberrablások, bár az elmúlt tíz évben egy sem történt, viszont azóta Maliban vannak polgárháborús körülmények, ezért is hagyták ki idén a útvonalból.

Mint a marosvásárhelyi versenyzők mesélik, a helyiekkel eddig nem volt gondjuk, kedveseknek és segítőkészeknek tűnnek, hozzátéve, „egy ATM-nek néznek minket, és egy tea mellett derítik ki, hogy mennyi pénz is van ezen a kártyán”.

Nem mindig alszanak hotelben, van, hogy sátorban töltik az éjszakákat, ezért egy jó sátor és hálózsák aranyat ér az afrikai ralin.

Rajtuk kívül még két marosvásárhelyi csapat van versenyben, a NOHAI in Africa és a Dacskó Team, előbbiekkel kommunikáltak beszélgetésünk napján, a Dacskó Teammel viszont csütörtök dél óta nem találkoztak – írták a Go-Rabbit duó tagjai. Nagy Attila és László Loránd bíznak a verdájukban, remélik, hogy elviszi őket a célig. Ha pedig megérkeztek Freetownba, eladják vagy elajándékozzák egy helyinek – mesélik.