Betekintést nyújtanak a régizene világába

– magyarázta Ferencz Angéla. Elmondta, az elmúlt időszakban 250 diák vett részt a mesterkurzusokon – és tekintettel arra, hogy visszatérő diákok is vannak – az intézmény 420 oklevelet adott ki számukra. A résztvevők fele Hargita megyéből érkezett, a többiek az ország különböző részeiből és Magyarországról.

Számos projektünk is volt, együttműködések, ebből kiemelném azt az ösztöndíjas programot, amelyet az etnikumközi kormányhivatallal valósítottunk meg, és amely keretében ösztöndíjat tudtunk biztosítani olyan kisebbségeknek, amelyek az ország területén élnek, és részt vettek nálunk a mesterkurzusokon.” Hozzátette, míg 2008-ban hat mesterkurzust indítottak, addig a tavaly már tizenkettőt. A diákok részéről is évről évre egyre nagyobb volt az érdeklődés, az első évben közel harmincan, a legutóbbi nyári egyetemen pedig már több mint hetvenen vettek részt.

A rendezvény a csíkszeredai önkormányzat társszervezésével zajlik, és partnerségben a Nagy István Művészeti Iskolával és a Márton Áron Főgimnáziummal.

Huszadik századi jelenség az, hogy visszanyúlnak és olyan műveket játszanak el, amit régebb írtak. A korabeli közönség azért ment koncertre, hogy új művet halljon. A mai közönség már hallotta, ismeri a műveket, őket az érdekli, ki fog játszani, és hogyan fogja eljátszani az adott zeneművet. A két világháború között, majd a második világháború után kezdett ez a stílus nagyobb méreteket ölteni: az emberek elővették a korabeli hangszereket, kezdték újraépíteni leírások alapján, olvasni a korabeli írásokat, azt, hogy hogyan értették a zenét az akkori emberek a reneszánsz, a barokk korban, egészen vissza a középkorig. Kiderült, hogy elég nagy a különbség aközött ahogy akkor látták a zenét és játszották, és ahogy ők próbálták. Mert ugyan visszanyúltak a barokk zenéhez, de mivel közel volt még a romantika, romantikus stílusban játszották Bachot, Vivaldit. Aztán megjelent ez az új áramlat, kezdték befogadni ezeket a zenészeket a profi zenészek világába, iskolák nyíltak Európa-szerte, ahol régizenét oktattak.”

Mint mondta, Romániában a régizene mozgalom Marosvásárhelyen, Brassóban és Bukarestben jelent meg először, Csíkszeredában a hetvenes évek elején a Kájoni, későbbi Barozda együttessel. Igaz ugyan, hogy különálló régizene-egyetem nincs az országban, és külön szakként sem lehet választani.

A Mikó-várban már 1979-ben volt egy régizene-koncert, majd 1980-ban megtartották az első Régizene Fesztivált.

– fűzte hozzá Filip Ignác.