Bemutatták Bögözi Attila verseskötetét Marosvásárhelyen

Szerinte ugyanis mindaz, amit eddig „írásban elkövetett”, az „szakmai szigorlati vizsgák végtelen sora”. Ezek közül lógnak ki azok a valamik, amelyek tulajdonképpen nem is versek a szó hagyományos értelmezésében, hiszen a verseket költők írják.

– fogalmazott Bögözi.

Szűcs László, a kötetet kiadó nagyváradi Holnap Kulturális Egyesület kiadói felelőse méltató-levelét Szucher Ervin olvasta fel. Szűcs szerint

„Ráadásul itt is, ott is ugyanaz a nyelvi igényesség, átgondoltság fogad. S hogy még egy mondat erejéig az újságírót méltassam:

– fogalmazott levelében a kiadó felelőse, aki méltatta a versek illusztrációit is. Szerinte Eperjesi Noémi nagyon tehetséges képzőművész, a versek intimitást fogalmazza újra a maga képi eszközeivel, a maga érzékenységével. Illusztrációit nézve, az az érzése támad az embernek, hogy Noémi nem illusztrálja a verset, hanem a szöveg hangulatát, a költő lelki állapotát viszi papírra.

Kuti Csongor költő az olvasóknak szánt kötetajánlójában azt írta, úgy képzeli, Bögözi Attila konyhaasztalára ki vannak terítve a szavak, ő meg csak elmatat velük, egymáshoz illesztgeti, próbálgatja, forgatja őket. „Egyik vállán ücsörög egy piciny angyal, mutogatja neki amiket összeeszkábált, az meg néha megráz egy apró csengőt, „és / nyomában a dolgok boldog / rendbe rebbennek” (Most kellene): tessék, kész a vers”. Kuti úgy értékelte a kötetet, hogy az

Mégis az Ellen Szent György-legenda finom iróniával átitatott szonettfüzérét, továbbá a Gradus ad Parnassum József Attila, Ady és Kovács András Ferenc invokációit ajánlotta az olvasóknak kedvcsinálónak.

Bögözi Attila érdeklődésünkre elmondta, több mint tíz évvel ezelőtt, ötvenedik születésnapján barátait egy tízszer tíz centis babszem-könyvecskével lepte meg, amelyben tíz furcsa meghatározású írás volt. A marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör logójával kiadott Pokol tornáca című zsebkönyv utószónak szánt utólapijában a szerző – saját meghatározás szerint – „nem könyvében” (nemkönyv) „nem költő” (nemköltő) „nem versek” (nemversek) írójaként vallott önmagáról.