„Az üzleti életben is embernek kell maradni”

Ez természetesen a szakácsnőim szaktudását és azt a szeretetet dicsérik, amellyel nap mint nap azon dolgoznak, hogy a legfinomabb ételeket készítsék el vendégeinknek. Viccesen mondani szoktam, hogy a vállalkozás nevében az FF valójában nem a fast foodot jelenti, hanem románul a varázspaszulyt.

A kezdeti évekre visszagondolva az alapanyaghiány az, ami eszembe jut. A 90-es évek elején például nem lehetett hozzájutni a gombához, ami ugye a pizza egyik alapeleme lenne.

Ez a mennyiség körülbelül fél évre volt elegendő. El lehet képzelni, hogy milyen anyagi ráfordítást jelent, amikor egy beszerzés alkalmával 1 tonna gombáról, körülbelül 2 tonna lisztről beszélünk, amely tételekben egy jó ideig csak áll a vállalkozás pénze. Utólag visszatekintve viszont megérte minden nehézséget áthidalni.

– A kezdeti nehézségeken túl az elmúlt évtizedek vállalkozói léte milyen tanulságok levonását eredményezték?

– Az a nóta jut eszembe, amelyben azt énekeljük, hogy csak a szépre emlékezem. Ezt a gondolatot kiegészíteném a kedvenc filmem, az Utolsó szamuráj egyik jelenetének elmesélésével. Ebben a részben egy amerikai katona és a japán császár beszélget. A császár megkéri a katonát, hogy meséljen a csatáról, legfőképpen arról, hogy hogyan veszett oda a szamurájok vezére. Mire a katona azt mondja, hogy nem a vezér haláláról, mint inkább az életéről mesélne. Valahogy én is így vagyok ezzel a kérdéssel, hogy

A kudarcok megerősítik az embert. Akiknek sikerül tanulniuk belőlük, azok okos emberek, akiknek meg nem, azok buták. Az egyik legfontosabb tanulság az elmúlt három évtizedből, hogy mindig figyeljünk oda az emberi kapcsolatainkra, mind az alkalmazottainkra, mind a beszállítóinkra, mert ezeknek a kapcsolatoknak a minősége emel fel egy vállalkozást.

– Hogyan lehet vállalkozóként kialakítani egy megfelelően működő munkaközösséget, akikre hosszú évtizedekig számíthat a tulajdonos?

– A Tribelnél az alapcsapat tagjai a családból kerültek ki. Gyakorlatilag szinte minden családtagnak szerepe volt a vállalkozásban, akikkel a kezdetektől bizalmi viszony alakult ki. Viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a csapat többi részét is olyan személyek alkották, akik lojálisak voltak hozzánk.

Ha megfelelő honoráriumot biztosít egy cégvezető az alkalmazottai számára, és folyamatosan biztosítja őket a megbecsültségükről, akkor biztos lehet benne, hogy nem szembesül mondjuk egy szezon előtt azzal, hogy otthagyják.

Ha egy beszállítóval elégedett voltam, akkor bármilyen ajánlattal kereshetett meg a konkurencia, nem hajlottam félre, hanem kitartottam a jól ismert és jól bevált partnereim mellett. Erre tökéletes példa, hogy egy olasz márkájú pizzakészítő kemencét 25 évig használtunk. 2022-ben pedig, amikor szükséges volt a csere, írtam egy levelet a márka tulajdonosának, amelyben kifejeztem nagyrabecsülésemet, és elmondtam, hogy 25 év alatt közel 2 millió pizza elkészítéséhez segített hozzá az ő termékük, és újra tőlük szeretnénk vásárolni. Válaszképpen egy profi kategóriájú pizzasütő kemencét kaptunk, viszont abban az árban, mint amilyenben 1997-ben vásároltuk az előzőt. Úgy érzem, hogy ezek a történetek megerősítik azt az elvemet, amely szerint az üzleti életben is embernek kell maradni.

– Hogyan látja a vállalkozás jövőjét?

– A mai világban már nem tervezek annyira bátran előre, mint ezelőtt 20-30 évvel. A háború, az ország politikai és gazdasági helyzete mind-mind olyan tényező, amely nem enged hosszú távra tervezni. Sokkal kisebb lépésekben kell haladni előre. A napi dolgokat kell megfelelően megtervezni és kivitelezni, jó kapcsolatot ápolni a munkatársakkal, partnerekkel, üzlettársakkal, és akkor minden rendben lesz.

Az itt olvasható tartalom először az „Akiket az idő igazol” 2023-as kiadványában jelent meg.

(X – fizetett hirdetés)