Átadták a régi pompáját visszanyerő gimnáziumi főépületet

Együtt ünnepeltek a templom, az iskola szolgálatvégzői, egykori és mai diákjai, valamint akiknek szívügyük, hogy a tanintézmény a mindenkori ott tanulók számára szentély legyen, amelyben Lélek lakozik.

A Szent Miklós-plébániatemplomban tartott hálaadó szentmise főcelebránsa és szónoka Jakab Gábor pápai káplán, szentszéki tanácsos-plébános volt. Az egykori római katolikus főgimnázium rangidős, még szolgáló papdiákja, az iskola névadójának, Tamási Áronnak a szülőfalujából, Farkaslakáról származik. Beszédében a templomnak mint Isten és az imádság hajlékának mai szerepét emelte ki, amelyben élő kövekből és élő téglákból összerakott épületként vagyunk „egy-ház” – közösség és templom. A jezsuiták igazi nevelési céllal – a tudás és a hit kapuinak a nyitogatásához szolgáló kulcs átadásáért – hozták létre az ősi tanodát. Mindkettő megtartója az élő és erős hit, fundamentuma pedig Jézus, a mesterek Mestere, a tanítók Tanítója, aki út, igazság és élet. Az ünnep szónoka vallja:

ima és munka kéz a kézben jár, templom és iskola kettős fogat.

A szentmisén közreműködött a Musica Sacra kamarakórus Ambrus László vezényletével.

Laczkó György igazgató emlékeztetett: négynapos ünnepségsorozatuk betekintést nyújtott életükbe. Udvarhelyszék legpatinásabb, az elődök által épített iskola, a székely ifjakat szolgálva sok ezer tanulót tarisznyált fel lélekkel és tudással.

A száznyolc évvel ezelőtt, november 20-án átadott főépület egy évszázadig szolgálta a közösséget, aztán felújításra szorult.

A „szürkeség” és másfél évnyi munkálat után ismét „színesen” fogadja a városba, illetve a Szent Miklós-hegyre érkezőket. Köszönetet mondott Magyarországnak, a magyar kormánynak, az Erdélyi Római Katolikus Státusnak, az érsekségnek és a város vezetőinek a megújulásért. Az emléktábla mögött elhelyezett időkapszula tartalmazza a jelenre vonatkozó információkat, a látogatók pedig szemügyre vehetik, honnan indult és merre tart a felújítás.

Gálfi Árpád polgármester úgy érzi, a jubiláló tanintézettel különleges kincs birtokosa Udvarhelyszék. Múltat és folytonosságot jelent, amelyet a történelem viszontagságai között átsző a gimis hagyományok aranyfonala – szolgálva a székely közösséget és a magyarságot. Köszönetet mondott az őrzőknek, kívánva, hogy szolgálja Istent, a hazát és a jövő nemzedéket.

Kovács Irén Erzsébet, a román kormány oktatási államtitkára értékelte, hogy neves egyéniségeket adott ez az iskola a magyarságnak, és gratulált, hogy a jelenkori eredményei alapján is Erdély egyik legkiválóbb gimnáziuma.

Soltész Miklós, Magyarország miniszterelnökségének egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára egy fogadalomnak a beteljesítését látja abban, ami most megvalósul a Kárpát-medencében. Jelesül,

a tizennégy évvel ezelőtti szégyenteljes népszavazás után a nemzetért felelősséget érzők ígéretet tettek, ha egyszer lehetőség adódik, azt a csorbát, tragédiát helyrehozzák.

Ezt szolgálja a nemzet visszafogadása és a gazdasági segítség is – köztük az egyházak és köznevelés támogatása. Köszönetet mondott a munkálatok minőségéért és mindazoknak, akik akár egy imádsággal, akár fizikailag hozzájárultak a külső megújuláshoz. A belső megújulást a helybeni összefogásban látja az államtitkár. Kívánja, legyen mindenki méltó ahhoz, amit az elődök építettek, megőriztek, hogy tudja a következő nemzedéknek átadni.

A megyei és tanfelügyelőségi jókívánságok után a két államtitkár leplezte le az emléktáblát. Mátyás Károly székelyudvarhelyi főesperes-plébános pedig áldást kért az iskolára, majd a nagyszámú résztvevő bejárta a patinás épületet.