Áron püspök szentelte fel az aranymisés Sófalvi Jánost

Napirend szerint végzi lelki és szellemi tevékenységeit

Fotó: Erdély Bálint Előd

Tízgyermekes nyárádremetei családból indult az idén aranymisés Sófalvi János ny. plébános. Ministránsként sem kételkedett papi hivatásában. Nyolc társával együtt Márton Áron püspök szentelte pappá 1970-ben. Segédlelkészként Székelyudvarhelyen kezdte, nyugdíjasként ugyanoda tért vissza, a Pastor Bonus Papok és Idősek Otthonának lakója.

Molnár Melinda

2020. szeptember 01., 11:522020. szeptember 01., 11:52

Fényképeket nézegettünk: a Szent Miklós-plébániatemplomban, első karácsonyakor 80 gyermek szerepelt a pásztorjátékban. A bözödújfalvi helyettesítés és az első káplánévek után az akkor 9000 lelket számláló marosvásárhelyi plébánián szolgált – volt év, hogy 357 gyermek elsőáldozott.

Lakóhely a szentségi Jézusnak

Papi munkájának legszebb mozzanata Nyárádszeredához kötődik. 1977-ben nem volt az ottani katolikusoknak temploma,

első önálló szolgálati helyén egy nyári konyhában misézett.

Az elődje megvásárolt a kápolna mellett egy házat. Kértek, de nem kaptak engedélyt átalakítására, így csupán helyi beleegyezéssel készült el a torony és az öt szoba egybenyitásával a templomtér. Aztán a nyugdíjas elődje a kicsi kápolnából ünnepélyesen, a hívek körmenetével vitte át az Oltáriszentséget. Sófalvi János plébános az ajtóban várta és együtt helyezték el az új tabernákulumban...

Hat év után a marosvásárhelyi Páduai Szent Antal-templomban, két idős minorita szerzetessel tevékenykedett, és a kövesdombi hívek lelki atyja volt. A rendszerváltást gyergyóalfalvi plébánosként élte meg. 1988-ban is sokan jártak templomba, hittanra. Vallja,

a székely közösségben szépen lehetett dolgozni.

Ám 1989 decembere nagy kihívás volt. A túllelkesedést a templomban énekelve, imádkozva sikerült lecsendesíteniük. „Az a karácsony nagyon nehéz volt.” Kiemelte, az alfalviak emlékeztek a régi búcsús, zarándoklati és körmeneti szokásokra. Hamar és szépen vissza lehetett vezetni azokat.

Nyugalomban, szeretetben

Betegsége miatt kisebb helyet kért: visszatért a Nyárád mentére, Jobbágyfalvára. Nyugdíjasként még segített négy-négy évig Kolozsváron, majd Szombatfalván. Már önálló munkát nem vállal. Az otthonban jó a papi közösség, példás a gondoskodás és a bánásmód – nagyon hálás mindenkinek, mindenért.