Amikor a tárkonyé a főszerep

Amikor megpirult a csontos hús és az olaj is színt váltott, akkor került az edénybe a felaprított császárszalonna. Utóbbinak karamellizálódik a zsíros része, ami szintén finom ízhatást eredményez. Kis idő múlva felaprított vöröshagymát és fokhagymát adagolt az ételhez, hiszen ezeket is meg kell dinsztelni. Ekkor sóval, borssal és vegeta fűszerkeverékkel ízesített a séf.

A sertéslapockáról származó, kockákra vágott húst akkor adagolta a csorbához, amikor már üveges volt a hagyma. Amikor a hús is kellőképpen megpörkölődött, a séf annyi vizet öntött az edénybe, hogy ellepje a hozzávalókat, és 10–15 percig főni hagyta.

Pirított zöldségek

Azért, hogy a zöldségek ne lebegjenek a leves tetején, a séf előbb egy serpenyőben kevés olívaolajban pirítja le a felkockázott petrezselyemgyökeret, zellert és sárgarépát. Pirításkor ugyanakkor néhány babérlevelet is tett az edénybe, hiszen a fűszer így adja ki igazán a megfelelő ízhatást.

A masszát végül habverővel összekavarta. Ebből apró darabokat szaggatott a készülő levesbe röviddel az elkészülte előtt. Amint ez megfőtt, vagyis pár perc múlva, főzőtejszínt öntött az ételbe sűrítésképpen. Ezután került bele az ecetes tárkony és némi só, bors, vegeta fűszerkeverék, illetve ecet ízesítésként.

Tizenöt perc múlva már lehetett is készíteni a tányérokat. „Összességében három órát kell főjön egy leves, hogy ne erjedjen meg könnyen, ha ez megtörtént, már lehet is tálalni” – jegyezte meg a séf.