Akik életük végéig „vizsgáznak”: elballagtak a MOGYE magyar végzősei

A Studium-Prospero Alapítvány évek óta külön szervezi a magyaroknak a búcsúztatót, ahol az évfolyamelsők mellett, valamennyi végzős diáknak oklevelet adományoz.

A templom zsúfolásig telt, de aki nem fért be, az se maradt le semmiről, ugyanis a templom mögötti kis parkban óriáskivetítőn nézhette az eseményeket, akárcsak azok, akik otthonról nézték élőben a Studium – Prospero Alapítvány Facebook-oldalán. 

Közülük általános orvosi karon 133, gyógyszerészetin 60, fogorvosin 38 hallgató ballagott, az orvosi asszisztens-képzést pedig 31 diák végezte el.

Az ökumenikus istentiszteletet követően elsőként Egyed Zsigmond Imre, egyetemi tanár, a Studium-Prospero alapító tagja köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Ahogy fogalmazott, szokás szerint „három embercsoportot” kell ilyenkor hangsúlyosan megemlíteni: elsősorban a szülőket, aki végig támogatták gyerekeiket, segítettek, hogy elvégezzék az egyetemet, lehetővé tették, hogy elinduljanak ezen a pályán. Őket követik a tanárok csoportja, majd a végzősöké.

Ladányi Emánuel végzős hallgató, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség leköszönő elnöke

És megköszönte az oktatóknak is, hogy szívügyük az orvosképzés, a diákszövetségnek, hogy családként működött. Ahogy mondta, 78 elméleti és 68 gyakorlati vizsgát hagyott maga mögött, és 4765 órát.

Szathmári Szabolcs docens a Csőgör Lajos – az egyetem egykori alapítótagjáról elnevezett – díjakat adta át az évfolyamelsőknek, azt követően pedig Jung János, Lázár Erzsébet, Kovács Judit és Vass Levente valamennyi végzőst oklevélben részesítette. Életük fontos időszaka zárul le és kezdődik egy nehezebb, kihívásokkal tele periódus, a tanulás nem ér véget, hiszen

– mondta el Jung János professzor.

A Hipokratészi eskü letétele volt az utolsó mozzanata a ballagásnak. Nagy Előd rektorhelyettes mielőtt felolvasta volna a szöveget, amelyet valamennyi végzős utána ismételt, arra hívta fel a figyelmet, hogy úgy cselekedjenek, hogy valahányszor magukba néznek, nyugodt lelkiismerettel tudjanak elszámolni mindazért, amit önmagukért, családjukért, az erdélyi magyar közösségért tettek. A himnuszok eléneklésével ért véget az ünnepség.