– így summázhatnánk a hallottakat. Az első előadó a kerekesszékbe kényszerült Flora Bea volt, aki elmesélte, miként jutott erre a sorsra, s habár nehézségekbe ütközik – mint mindenki más –, hálával a szívében éli mindennapjait. Bevallása szerint

Ahogy mondta, mindenki hisz valamiben, ki az univerzumban, ki Istenben, ki önmagában, ő a transzcendenst választotta. Hite vezette a lelki egészség irányába, ami szerinte épp annyira fontos, mint a testi épség.

– hallhattuk Bea világszemléletét.

Keresztes Zsolt „Kercsó” a nehézségei ellenére is képes humorosan beszélni élettörténetéről. Kercsó csontjában 2016-ban fedeztek fel egy „állatkát”, ennek következményeként le kellett amputálni térdtől a bal lábát.

Életerejét a sportolásból és az ezzel járó közösségből meríti, pozitív világszemlélete pedig rendkívüli humorral ajándékozta meg: előadása végén azt vallotta, hogy hat éve nem kelt fel bal lábbal.

Geszti Pétert valószínűleg nem kell bemutatni senkinek. Geszti nagyon aktívan éli életét, megannyi szakterületben kipróbálta már magát. Elmondása szerint

Szlogenje a felnőttkorból való kiszabadulás szükségességéről szól. Előadása során történettöredékeket hallhattunk élete különböző nehézségeiről, de a hangsúly mégis a motiváción volt. Beszélt a felgyorsult világról, az ebből adódó változásokról – az ő nézete szerint ez a polikrízisek kora.

Ezt szerinte őseinktől örökültük, hiszen Mohács óta nem nyertünk csatát. Beszélt arról is, hogy

Ezek mellett viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy egy dolgon tudunk változtatni az életünkben, ez pedig a hozzáállásunk.

„A remény nem egy stratégia” – hallhattuk. Életéből hozott is egy példát a maga létvágyának megszületéséről, méghozzá a kislányának egy rajzát, aki magát királylánynak, édesanyját a napnak rajzolta meg, Gesztit pedig az esőfelhőknek. „Ekkor eldöntöttem, hogy nem leszek esőfelhő a lányom egén” – fogalmazott. Mint részletezte, ez adott neki erőt ahhoz, hogy az élethez való hozzáállásán változtatni tudjon.