Ettől sanyarú élete jobbulását remélte, de nem jött be, ugyanis az 1956-os eseményekkor Temesvárra vezényelt férje „lecserélte” őt egy gazdag családból származó szász lányra.

Amint azt a Székely Kalendáriumnak 12 évvel ezelőtt adott életinterjújában elmesélte, akkor úgy érezte, önkezével kell véget vetnie kálváriájának.

– idézte fel akkor élete sorfordító mozzanatát.

A második, orosz nemzetiségű, repülőgép-tervező mérnöki végzettséggel bíró férjéhez sem volt szerencséje, mert bár képes volt őt követni a Szovjetunióba, kilenc hónappal az egybekelésük után elhunyt. Ráadásul addig még intim testi kapcsolatot sem kezdeményezett fiatal feleségével, aminek oka csak halálakor derült ki: a háború során a fél mellkasát szétroncsolta egy találat. Egy ideig még az anyósáéknál maradt, miközben továbbra is szövőgyárban dolgozott, három műszakban. Ezzel párhuzamosan

„Ha elfogadom az ajánlatot, kaptam volna egy külön palotát, és megölt volna az unalom egy rakás szolgáló társaságában” – indokolta döntését.

Miután a harmadik házassága is zátonyra futott, Elvira úgy döntött, gyereke jövőjének biztosítása érekében elhagyja az országot, és Nyugaton próbál szerencsét. „Amikor elmenekültem az otthonomból, nehéz idők jártak, a hidegháború miatt nagyon kockázatos volt Nyugatra szökni.

– mesélte.

Ezért aztán fél év múlva innen is menekülni kényszerült, és az Alpokon majdhogynem átgyalogolva vergődött át a kisfiával együtt az olasz-francia határ túloldalára.

Hercegnő ápolójaként

A Párizs felé tartó vonaton eszméletét veszítette, egy kórházba ébredt fel, közben gyerekét intézetbe tették. Egy ideig szolgálóként tengődött, vécét takarított, állomásokon aludt, mígnem egyik alkalommal egy lokálból orosz dallamokat hallott kiszűrődni.

– mesélte.

Később felvették egy magánklinikára, így napközben műtős nővérként dolgozott, esetenként kabaréban énekelt, a nevét Elvire Gozinra változtatta.

Ő volt az a korábban kétszer elvált amerikai nő, aki miatt VII. Eduárd még a trónról is lemondott, csakhogy feleségül vehesse.

Az itteni helytállása később jó ajánlólevélnek bizonyult az arab világban, de

Szülőföldjére már korábban, 1976-ban hazalátogatott 15 éves fiával, akkor már francia állampolgárként, hogy a nagyapját még élve láthassa. Visszautazáskor egy kiló szülőföldet, egy takarót a nagymama ágyáról és egy üveg kovásznai borvizet vitt magával…

Visszatért a halálból

Közben egy súlyos gerincműtéten is átesett, aminek következtében rövid ideig halottként szerepelt. „Ma is megvan erről az orvosi papírom.

– idézte fel a nem mindennapi emléket.

Az 1989. decemberi fordulat után újra itthon találjuk, segélyszállítmányt hoz, ápolói tapasztalatával igyekszik segíteni, Kuvaitban segélykoncertet szervez honfitársai javára.

Karitatív tevékenységét – többek között 10 ezer euróval támogatta az egyik legismertebb helyi borvízforrás rendbetételét – Kovászna városa díszpolgári cím odaítélésével honorálta. Most pedig 100 ezer eurós adományt tett az épülő wellness-központ javára.

korábban írtuk

Nyomot hagy a városban: Gocz Elvira 100 ezer euróval támogatja a kovásznai wellnessközpont építését

Kovászna város díszpolgára, a világot megjárt Gocz Elvira már eddig is támogatta szülővárosát kisebb-nagyobb adományokkal. Legutóbb, múlt héten 100 ezer euróval járult hozzá az új wellnessközpont építési munkálataihoz.

A 85. életévében járó hölgy életútját Gyila Sándor foglalta össze A titokzatos kovásznai asszony. Gocz Elvira mesél című, a Hármas Alapítvány kiadásában 2013-ban megjelent, 475 oldalas, több mint 50 fotóval illusztrált kötetben.