Agresszív diák, elkeseredett szülők, tehetetlen rendszer

Ez a helyzet állt elő a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola egyik ötödik osztályában, ahol a szülők már arra a pontra jutottak, hogy ha az illetékesek nem oldják meg valamiképpen a helyzetet, az összes többi gyermek az osztályból áthelyezését fogja kérni egy másik általános iskolába. Minderről az osztálybizottságban a szülőket képviselő anyuka, Marton Enikő számolt be a Székelyhonnak.

Rendőrségi ügy lett az egyik esetből

Elmondása szerint a szóban forgó és sok indulatot felkavaró gyermek főleg szünetekben üti-rúgja társait, és már sokszor veszélyeztette azok testi épségét: egyik kislány kabátjának csuklyáját úgy meghúzta, hogy az később nyelési nehézségekkel került a kórház sürgősségi osztályára. Ott a személyzet a rendőrséget is értesítette, így a bántalmazásról törvényszéki látlelet is készült.

Ezek csak a súlyosabb esetek, a kisebb incidenseket nem is tartják számon – mondta Marton Enikő.

Egy másik anyukával is beszéltünk, akinek kislányát minden előzetes jel vagy provokáció nélkül hátulról megrúgta, de a szülő szerint arra is volt példa, hogy

– mindezt úgy, hogy kötelező módon le kellett volna adni telefonját az iskolai idő alatt.

A gyereket nevelői karatéedzésekre is beíratták, feltehetően azért, hogy vezesse le az energiáját, de ettől a gyermek csak még veszélyesebbé vált társaira – vélekedik a szülők képviselője, aki szerint az említett gyerek az órák idején is rendkívül zavaróan viselkedik, emiatt a többi gyermek sem tud figyelni, tanulni. Marton Enikő eddig többször is írásban kérte az iskola vezetőségétől a helyzet rendezését.

A háttér sok mindent megmagyaráz, de ez nem elég

Az agresszív gyereket – testvérével együtt – több éve egy most már nyugdíjas házaspár neveli, jelenleg gyámokként. Az összes gyermek biztonságát szavatolni az iskola dolga lenne, de hosszú ideje nem történik semmi – reklamált a minket megkereső szülő –, kifizették őket azzal, hogy mindenkinek joga van tanulni.

– szögezte le a Székelyhont felkereső anyuka. Az igazgató felkérte a nevelőapát, hogy felügyelje fiát szünetekben, de ő elzárkózott ettől, a nevelőanya szerint pedig a fiúval nincsen baj, ő „csak játszik” a többiekkel, de a tanárok nem megfelelően kezelik az iskolában, nem jól viszonyulnak hozzá.

Ez az álláspont már ismert az igazgató és a gyerekkel már korábban kapcsolatba kerülő tanfelügyelőség, valamint a többi szülő számára is, akik egybehangzóan állítják, a nevelőanyát ebből a hitéből nem lehet kitéríteni.

már korábbi iskolájában is volt példa a mostanihoz hasonló konfliktushelyzetre, melynek megoldása szintén a tanfelügyelőség, a gyermekjogvédelem közbelépését igényelte.

Bokor Attila elmondta, 820 SNI-s gyermek van Kovászna megyében, de rajtuk kívül is sokan vannak, akiknek nincs erről papírjuk. Van köztük gyengénlátó, hallássérült, diszgráfiás, diszlexiás, Down-kóros, hiperaktív, autista – egyre szélesebb a paletta. Van köztük csendes és visszahúzódó, de a gyerekek négyötödénél a részképességzavarok viselkedészavarral is társulnak. Az említett fiún kívül még legalább negyvenen a megyében hasonlóan sok fejfájást okoznak az értük felelős felnőtteknek.

Ez a perspektíva senkinek sem előnyös: sem a gyermeknek, sem a fogadó iskoláknak. Bár a gyermekeknek szükségük volna rendszeres és módszeres pszichológiai támogatásra, a szükséges 60 helyett a 18 alkalmazásban lévő iskolai tanácsadó nem tud eleget tenni minden kívánalomnak. Ugyanakkor „a bántalmazott gyermekeknek és szülőknek is járna a támogatás”, vélekedett a szülői közösség képviselője.

Az érintett fiú problémáját illetően Bokor Attila azt látta lehetséges megoldásnak, hogy szülői értekezleten

Ugyanakkor a gyámok igényelhetnék a gyermek orvosi kezelését, viselkedésterápiával kiegészítve. A tanfelügyelő azonban ismeri az ilyenkor szokásos medikális kezelés hátulütőit is: van, amikor a hiperaktív gyermeknek este beadnak ugyan egy nyugtatót, reggel viszont nem, mert attól túlságosan passzív és tompa lenne az iskolában. De az is előfordulhat, hogy éppen az orvosság hiánya miatt elvonási tüneteket produkál, és attól lesz kezelhetetlenül nyugtalan.

Végre történt valami...

Múlt hét csütörtökére az osztálybizottság szülői értekezletet hívott össze, amelyre az igazgató, az iskola nevelési tanácsadója, Bokor Attila tanfelügyelő és a fiú gyámjai is meghívást kaptak. A tanfelügyelő megkeresésünkre utólag elmondta, mivel a felháborodott szülők az elmúlt héten a tanfelügyelőséget is értesítették a bántalmazásokról, az ügyet a továbbiakban az érintettek meghallgatásával ki fogják vizsgálni. A fiú gyámjai indoklás nélkül hiányoztak, noha az igazgató az osztályfőnök közvetítésével írásban is meghívta őket, természetesen azt is jelezve, miről lesz szó.

A szülői értekezleten Marton Enikő felsorolta a fiú eddigi agresszióit, és felrótta a tanintézmény vezetőségének a késedelmes fellépést, „amivel meghosszabbították a gyerekek bántalmazásának idejét”. Az igazgató a maga során elmondta, hol tartanak most az ügy megoldásában, vagyis közölte a már korábban megszületett döntést:

Az erről szóló határozatot a nevelőszülőknek is kiközölte az iskola, ugyanakkor az igazgató a gyermekjogvédelemnek is jelentette az ügyet, kérve közbenjárásukat.

Lazar Raimond Adrian igazgató álláspontját is nyílt alkalmunk megismerni. Az intézményvezető elmondta, hogy az iskola követte a különböző jogszabályokban leszögezett eljárást, ami a diákok szankcionálási (büntetési) módjára vonatkozik:

A tanács már korábban összeült, utóbbi testület pedig múlt csütörtök délutánra volt összehívva, akkor született meg a gyermek ötnapos felfüggesztéséről szóló döntés. Ez viszont csak januárban léptethető életbe, hiszen mire lejár az intézkedés elleni fellebbezésre szánt ötnapos (gyakorlatilag egyhetes) időintervallum, ki kell adni a téli vakációt.

Ráadásul annak a valószínűségét sosem lehet kizárni, hogy a gyermek egy új közösségben valamit változtat a viselkedésén, talán jobban beilleszkedik – kivéve, ha már eleve ellenszenvvel vagy félelemmel viszonyulnak hozzá. Egyik gyermek sem templomajtó, de az érintett gyerek agresszióit már nem lehet tolerálni. Lehet, hogy az, amit én ez ügyben megtettem, a szülőknek nem volt elég gyors vagy kielégítő megoldás, de jobbat – ami ugyanakkor törvényes is – ők sem tudtak javasolni."

– tudtuk meg.

Többszöri egyeztetés után sikerült elérnünk és beszélnünk az érintett gyerek gyámjával is, aki először azt nehezményezte, hogy az ő megkérdezése nélkül akartunk beszámolni a helyzetről. Miután jeleztük neki, hogy az anyagunk még nem jelent meg, és épp azért kerestük, mert természetesen szeretnénk, ha ő is elmondaná álláspontját,

Sőt azt is meg szerette volna tiltani, hogy beszámoljunk a helyzetről – ezt azonban mi utasítottuk el, mivel fontosnak tartjuk, hogy az érintett osztályközösség szüleinek meglátásait megismertessük olvasóinkkal.