A tatárdombi emlékműhöz hív Böjte Csaba

„Napok jönnek, mennek, suhannak, de a becsületes helytállásnak emléke örök! Őseink Szárhegy határában, a Tatárdombnál nem gyáván elfutottak, saját külön kis kényelmes világukat mentve, hanem bátran összefogtak, és vállalták váll a váll mellett a kilátástalannak tűnő, véres harcot! Magukra hagyott gyermekeket nevelek, nyár van és évről évre mind több gyerek marad a falak között! Hol vannak az édesanyák, édesapák, nagyszülők, rokonok? Népünk gyermekeit miért nem látogatják meg a véreink? Nincs ember, aki a fészekből kihullott gyermeket ölbe venné, mert kell a szórakozás, a sok lim-lom, a cifra nyomorúság, mely majd úgyis másé lesz! Népünk, sajnos ma mint oldott kéve szétterült! Mindenki külön-külön a maga kis útját járja a nagyvilágban, élünk, sokszor egymásról megfeledkezve! Mint népem felszentelt papja – mi mást tehetnék – hangos szóval kiáltok, hívlak, gyertek, tanuljunk meg őseinktől egymás mellett bátran kiállni, és az egyetlent, hol e nagyvilágban otthon lehetünk, a szülőföldünket megőrizni magunknak és gyermekeinknek! Ma nem a kutyafejű tatár akarja életünket elvenni, hanem a kényelmes semmittevés, vagy a még több, a kapzsi harácsolás, az anyagiakra való feneketlen éhség akar megfosztani egymástól is, és őseink földjétől is! Gyertek szeptember 9-én Gyergyószárhegyre, az életünket elvenni akaró, de őseink által könyörtelenül levágott ellenség sírjához, és ott mi is vágjuk ki határozott kérlelhetetlenséggel szíveinkből a hiú, kapzsi, bűnös vágyakat! Gyertek, hogy egy áldott szentmisében kérjük Teremtőnk megtartó áldását családjainkra, a most kezdődő 2017-2018-as tanévre!” – e gondolattal hív Böjte atya a tatárdombi emlékműhöz.