Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

14:26

Ott lesz a focivébén, talán mérkőzést is bíznak Kovács Istvánra

14:26

Katonai tiszteletadással temették el Mircea Lucescut

13:57

Két hétre bezárt a gyergyószentmiklósi múzeum, most dől el, hogy mit tudnak felvállalni ezután

13:23

Hajrágóllal zsebelte be a pontokat a Marosvásárhelyi ASA

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Utcai politizálásból pofozkodás Sepsiszentgyörgyön

Etikai panasz az onkológián: nyílt levélben kritizálják a főorvos hozzáállását

Ennyivel lett olcsóbb a gázolaj a jövedéki adó csökkentése nyomán

Így emlékszik vissza a sepsiszentgyörgyi incidensre az áldozat és az egyik résztvevő

Betörések Csíkdánfalván: a nyitva hagyott ajtókon jutottak be a házakba, volt ahol leszerelték a térfigyelő kamerát is

Utcai politizálásból pofozkodás Sepsiszentgyörgyön

Így emlékszik vissza a sepsiszentgyörgyi incidensre az áldozat és az egyik résztvevő

Orbán Viktor videóüzenetben szólította meg a határon túli magyarokat

Újra benőtte a nád és a bozót az egykori Suta-tavat, miközben még mindig várat magára a felújítás

Közel 500, feketén foglalkoztatott alkalmazottat azonosított a munkaügy

A nincstelenség mélyén

Huszonhárom éve lakik a szeméttelep környékén Olga néni

Fotó: Veres Nándor

A társadalom perifériáján, mindennapos anyagi létbizonytalanságban él két idős nő Csíkszereda Csíkdelne felőli kijáratánál, a szemétlerakó és állatmenhely szomszédságában. A beszámolók szerint az utóbbi tíz évben ugyan kissé javultak az életkörülményeik, de továbbra is nagy nélkülözésben élnek, néha még a napi betevőre sem futja.

Korpos Attila

2021. december 11., 21:082021. december 11., 21:08

Olvasói jelzésre reagáltunk, amikor kilátogattunk a helyszínre. Egy csíkdelnei férfi kereste meg lapunkat azzal, hogy

két idős hölgy él a semmi közepén egy-egy fémbarakkban.

„Néhányan szoktunk időnként ételt vinni nekik, segítjük őket, amivel tudjuk, de se víz, se villanyáram nincs. A legnagyobb probléma mégis az, hogy a tél és a hideg a nyakunkon van, ők pedig tűzifa nélkül vannak” – osztotta meg aggodalmait a férfi.

Fotó: Veres Nándor

Barátságos mosollyal nyitott ajtót. „Huszonhárom éve lakok itt, a szeméttelep környéken. A férjem korábban meghalt, a fiam pedig három éve. Egyedül vagyok” – foglalta össze mellbevágó őszinteséggel. Lenne ugyan lehetősége igénybe venni a hajléktalanszállót, ismerte el, de a magányt jobban szereti.

Rádiót hallgatok, elvagyok a kicsi kutyámmal és a macskákkal. Az élelem mellett szoktak könyveket is hozni, mert olvasni nagyon szeretek. Így telnek a napok

– mondta a mindennapjairól a 74 éves nő. A szemmel látható derék- és hátproblémái mellett savtúltengése is van Olga néninek, így a 140 lejes szociális állami segélyből gyógyszerre és élelemre is kellene jusson. Megmutatta, jelenleg van még tűzifája, egy helyi vállalkozó pedig megígérte, hogy karácsony előtt visz neki még valamennyi tüzelőt.

Fotó: Veres Nándor

Van néhány ember, aki ezzel-azzal segíti időnként: így dicsekedte el, hogy például hetvenedik születésnapjára mobiltelefont kapott. Gáztűzhelye van, aminek időnként cserélni kell a palackját, a fűtést pedig egy kisebb csempekályha biztosítja a szűk fémbarakkban.

Hogy mire lenne szüksége, azt csak szégyenkezve vallotta be.

„A fa kérdése talán megoldódik, arra inkább a szomszédasszonynak van nagyobb szüksége. Ellenben bármilyen élelmet elfogadok, mert szeretek főzni, és jól jönnének a vastag, téli nadrágok is” – osztotta meg velünk kérését.

Megszokta az egyedüllétet Klára néni

Fotó: Veres Nándor

Kicsit távolabb hasonló örömmel nyitott ajtót Klári néni is, aki lassan huszonegy éve szomszédja Laczkó Olgának. „2001 óta itt lakok. A férjemtől elmaradtam, ő újranősült, más senkim nem maradt” – fogta rövidre az elmúlt évtizedeinek történetét az idős nő, aki szintén

annyira megszokta az egyedüllétet, hogy már nem menne máshová lakni.

Klári néni elmondta, a járványhelyzet óta kevesebb jóakarója látogatja, egyesek meg is haltak, neki pedig most van folyamatban a szociális segélyének az igénylése. „Nincs semmi bejöveteli forrásom, kenyérre sincs pénzem.

Amit hoznak, abból élek. Remélem, az Isten továbbra is kirendeli a mindennapit”

– értékelte irigylésre egyáltalán nem méltó helyzetét a 66 éves nő, akit szintén derék- és ízületi problémák gyötörnek gyógyszer hiányában. Visznek neki vizet, mert emelni már nem igazán tud, napközben pedig kötni szokott és néha szomszédolni Olga néninél.

Fotó: Veres Nándor

Gépkocsiba való akkumulátorról van villanyárama,

a társaságot pedig számára is egy kutyakölyök, Dagi jelenti.

„Egy babakocsira támaszkodva tudok csak menni, de jól jönne egy másik, ez lassan tönkrement. Fára van a legnagyobb szükségem, mert nedves az a kevés is, ami kint van. Ruhaneműt és ételt is elfogadok, de bármilyen segítséget szívesen veszek” – összegezte a nő.

Hálálkodó szavak és tekintetek közepette tapasztaltuk meg, mit is jelent a szegénység.