A Gordon-hegyi Jézus Szíve-kilátónál évente egyszer miséznek

A Gordon-hegyi Jézus Szíve-kilátónál, az alkalmi szabadtéri oltárnál hatodik alkalommal miséztek együtt a szomszédos települések papjai a székelyszentléleki egyházközség plébánosával, Benedek Sándorral. Környékbeli lovas és gyalogos zarándokok, valamint távolabbról járművekkel oda érkezők népesítették be a kilátó környékét. Abból

a magasságból szemlélve, messzire látni, ám a szél erejét is jobban érezni.

A zarándokmise felkért szónoka, Bajkó Norbert, a székelyudvarhelyi Szent Miklós Egyházközség segédlelkésze a helytől ihletetten mondta, „az Ószövetségben az Istennel való találkozásnak a helye mindig a hegy volt. Ma mi is feljöttünk a Gordon-tetőre, hogy kiszakadjunk a hétköznapok forgatagából.

Ha nyitott a szívünk és kitárjuk lelkünket az Istennek, megérezhetjük az Ő nagy kegyelmét, szeretetét, és ez által mi is elmondhatjuk, amit a Tábor-hegyén elmondott Péter, Jakab és János apostol: Uram jó nekünk itt lennünk.”

A helyen, „ahol a szív békére lel”, a szónok rávilágított: ha meg is inogtunk hitünkben sokszor (mert emberek, gyarlók és gyengék vagyunk), akkor se feledjük, hogy Jézus soha nem hagyott még egyetlen pillanatra sem magunkra, soha nem hagy el. Ezért ha el is fordultunk vagy meginogtunk hitünkben, visszatérhetünk hozzá. Jézus mindig tárt karokkal vár, mindig befogad és letöröl szemünkről minden könnyet!”

Jézus Szíve ünnepén előbb a szívnek az ember életében betöltött szerepéről szólt Bajkó Norbert, majd mint a szeretet jelképét, Isten legcsodálatosabb alkotását értelmezte.

„Ahhoz, hogy Jézus szívét megértsük, szükséges a csend, amelyben imáink során a mi szívünk találkozik az Ő szívével. (…) Jézus feláldozta önmagát értünk, hogy kimutassa irántunk való szeretetét. Vajon én mit áldozok fel életemből Jézusnak? Előtte a legkedvesebb áldozat a megtört és hívő lélek, aki bízik az Ő szentséges szívében” – hangzott el az elmélkedésben.

A szónok útravaló gyanánt Rabindranath Tagore, a mélyen istenhívő, Nobel-díjas írót idézte: „Áldozd rá egész életedet, hogy a szeretet lámpása magason lobogjon”.

A búcsús szentmisén imádkoztak Bogárfalva szülötteiért, a zarándokhely megálmodóiért a szépemlékű Hajdó István atyáért és Magyari Árpádért.