„Élettelen dolgokat kelt életre” a mozgás által a csíkszeredai Hátszegi Zsolt animátor, aki a szakma rejtelmeibe, a kreatív munkafolyamatokba is bevezet Mesterségem címere sorozatunk új részében.

A kézdivásárhelyi Székely Katonanevelde építését báró Purtzell János kezdeményezte 1811-ben, 1819-ben kezdtek hozzá empire stílusban, 1822-ben fejezték be, és 1823. február 26-án kezdődött el benne az oktatás.

Nincs két egyforma székely kapu, hiszen minden darab egyedi, és tájegységenként eltérő motívumokkal készül. A fafaragó mesterek, mint a székelyudvarhelyi Benczédi László, nemcsak kapukat alkotnak, hanem hidakat is építenek a múlt és a jövő között.

Régebben Székelyföld legtöbb katolikus helységében a papok jóval vízkereszt előtt, Gyimesben például már karácsony után, a legtöbb helyen újév napján elkezdték a házszentelést. Arra törekedtek, hogy vízkeresztre befejezzék, hadd élvezzék az emberek a farsang örömeit – ez az eljárás az utóbbi években ismét virágkorát éli.

A szénégetés nemcsak munka, hanem egy életforma – vallja Jakab Jolán, aki már 25 éve gyakorolja a kihalófélben lévő mesterséget, példát mutatva a hagyományos szakmák fontosságáról. Elhivatottsága rámutat arra, hogy tudása értékes kincs, amit érdemes megőrizni a jövő számára. Farkaslaka határában, a Kalonda-tetőn jártunk.

Súlyos, maradandó sérüléseket okozhat a petárda, ha rossz helyen robban. Halláskárosodás, elvesztett látás, amputált ujjak – sajnos számos ilyen következménnyel járó balesettel találkoztak az elmúlt években a mentősök és az orvosok szilveszterkor.

Külföldön töltött évtizedek után hazatért Kézdivásárhelyre, majd Csernáton határában létesített egy gyümölcsöst Szabó Kálmán. Több mint hétszáz fa várt itt arra, hogy termésével meghálálja a gondozást, amikor felmerült a kérdés, hogy mi legyen olyan sok gyümölccsel. A válasz kézenfekvő volt.

A kézdivásárhelyi Udvartér Színház és a Vigadó Művelődési Központ átalakulásáról, működéséről beszél videónkban Lung László Zsolt igazgató, továbbá a 2024–2025-ös évadot, jövőbeli terveiket is ismerteti.

Székelyföld varázslatos tájainak és gazdag kultúrájának része a vasúthálózat fejlődése is, amely a 19. század végén érte el Marosvásárhelyt, Szászrégent és Székelyudvarhelyt.

A mentőkutyák és kiképzőik közötti kapcsolat rendkívüli. A kölcsönös tisztelet és hűség jegyében valódi csapatként dolgoznak együtt, hogy eltűnt személyeket kutassanak fel, bajba jutott embereket találjanak meg, és életeket mentsenek.