Táncos reflexió 250 évről

Nyírő József Madéfalvi veszedelem című regénye ihlette az előadást. Azonban nem pusztán a madéfalvi vérengzést meséli el, hanem keresztmetszetét nyújtja az azóta bekövetkezett folyamatoknak, és napjainkig vezeti a történet fonalát.

A műsor elején egy kicsit a tragédia előtti időszakba nyerhetünk betekintést, nyár van, a lányok vágyakozva énekelnek, táncolnak. „Szigorú erkölcsi szabályok irányították a székelység mindennapjait, külön voltak a lányok, külön a fiúk, és létezett egyfajta párválasztási rituálé, ezt mesélem el a tánc nyelvezetével. Aztán bevezetik az adót, és megkezdik az erőszakos sorozást. Tudjuk azt is, hogy Madéfalva, Lövéte és néhány falu ellenállt. A népharag tetőzött, és elkapták az osztrák sorozó tiszteket, csak néhány székely vezető határozott fellépése mentette meg őket a haláltól” – meséli röviden a cselekményt Kelemen. Hozzátette, hogy az osztrákok szökni készültek, de kísérletük kudarcba fulladt, a székelyek elengedték őket.

1764. január 7. hajnalán a békésen pihenő madéfalviakra rátámadnak a katonák, a telet bundasapkák segítségével érzékelteti a rendező, a székelyek egyik legszomorúbb tragédiáját méhkeréki román táncok segítségével meséli el.

Az előadás a vérengzés közvetett áldozatainak is emléket állít, ugyanis a kétszáz halott mellett több ezer székely menekült el. Nyomon követhetjük, miként változik a kultúrájuk, míg a gyimesi zene, tánc még nagyon hasonlít a székelyre, a moldvai magyar már teljesen más. Az utóbbi esetében a ritmushangszereknél a gardont felváltja a dob.  

Az előadás fonala ezután ismét hazavezet, a székely táncok megváltoznak, megjelenik verbunkos, később a csárdás, és ugyancsak az erőszakos katonaság bevezetését érzékelhetjük a székely népviseletben bekövetkezett változásban. A férfi székely ruha lesz katonásabb, egyfelől nem hordják többé kieresztve az inget, másfelől az úgynevezett „zsáknadrágot” is felváltja a feszes székely harisnya.

Néhány percig úgy tűnik, hogy újra feltámad a remény, jókedvűek lesznek a táncosok, de az előadás végén néhányan szögre akasztják a népviseletet. Kíváncsian faggattuk ennek okáról a rendezőt. „Ez az a pillanat, amikor a mi korunkhoz érkezünk, míg 1764-ben a kötelező sorozás miatt menekültek a székelyek, manapság a kilátástalanság, a megélhetési gondok miatt hagyják el otthonukat és mennek külföldre” – indokolta.