Regélnek a két Homoród falvai

A Kulturális Örökség Napjai ünnepléseként immár másodszor meghirdetett Épített örökségünk a két Homoród mentén elnevezésű tanulmányi kirándulásra vidéki kulturális szakemberek és kultúrigazgatók jelentkezését várták. A szeptember 19-i, hétfői túra célja volt, hogy a résztvevők megismerjék a két Homoród falvainak műemlékeit és népi építészeti örökségét. Az érdeklődők száma azonban jócskán meghaladta a várt létszámot, ennek következtében a tervezett egy busz mellett egy másodikat is üzembe kellett helyezniük a szervezőknek.

Ismeretlen ismerős tájon

A Hargita Megye Tanácsa, Hargita Megyei Kulturális Központ és Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által megszervezett kirándulás közel hatvan vidéki kulturális szakember, kultúrigazgató, nevelő és „civil” figyelmét vonta magára, így – mint Ferencz Angéla, a HMKK igazgatója elmondta – még egy autóbuszt kellett szolgálatba állítani. Olyan helységekbe látogatunk, amelyek nincsenek a főútvonal mentén, a csíki ember számára jobbára ismeretlenek – nyilatkozta az igazgató. A falvakban a csoportot Mihály János, a forrásközpont tudományos munkatársa kalauzolta és ismertette meg a legfontosabb és legérdekesebb tudnivalókkal.

A népes csapat nagy része Csíkszeredából indult reggel kilenc órakor, ehhez Szentegyházán csatlakozott néhány kiránduló. A két autóbusz ragyogó napsütésben indult útnak, hogy már a kirándulás kezdetén örömteli üdvözlések, baráti és testvéri találkozások helyszínévé változzon. Mindenfelé lelkesen tervezgető, térképet böngésző, az útvonalat latolgató értelmiségieket láthatott a szemlélő, de érezhette azt a fojtott izgalmat is, amellyel a homoródmenti falvakból elszármazott kultúremberek a szülőfaluba történő hazalátogatást várták.

Utazás a Kis-Homoród mentén

Elsőként a sűrűn lakott udvarairól híres, barátságos Lövétére érkezett a csapat. Csendes, színes „kövektől” csillogó utcákon barangoltak a látogatók, szemrevételezve a tájház kincseit, a kis házak fölé magasodó, ellenreformáció-korabeli templomot és a sokat megért háborús emlékművet. A falu nevezetességének számító sós kút vizét is megkóstolták a bátrabbak, annak ellenére, hogy tájékoztatták őket annak nagyfokú sótartalmáról: a szemléltetőeszközként használt nyers tojás fennmaradt a vízen.

A kirándulás második állomása a terv szerint Homoródalmás lett volna, de időszűke miatt ez kimaradt a programból. Így Homoródkarácsonyfalva következett, melynek katolikus templomában a csoport megtekinthette a híres Kalapos Madonna elnevezésű oltárképet, mely a kalapot viselő Máriának Erzsébetnél tett látogatását ábrázolja. A templom lelki vezetőjétől megtudtuk, hogy a falu lakossága egyenlő arányban oszlik katolikusokra és protestánsokra, a helységben uralkodó békét és együttműködést azonban sosem háborgatták felekezeti különbségek. A falu unitárius templomába is bekukkantottunk, ahol a 18. századi festett bútorok és kazettás mennyezet, valamint a részben még feltárásra váró 15. századi freskók bűvölték el a látogatókat. A templom kertjében, a fák alatt megpihenve tízóraizott a túrázó csapat, hogy aztán újult erővel folytathassa barangolását a két Homoród menti vidéken.

Túl az óperenciás tavakon

A következő megtekintett település a Brassó megyei, szász stílusú lakóházakkal ékeskedő Székelyzsombor volt. Nyirő József szülőfalujában az egészséges humorral megáldott evangélikus lelkész, Kolozs Lajos tájékoztatta a csapatot a falu életéről, legfontosabb jellemzőiről. A templom után a zsombori vár romjaihoz látogatott a csoport, még a legidősebbek is vállalták a meredek domboldal megmászását. A vár felújítására tett próbálkozások kerülve szó, a vendég szakemberek tanácsokkal, javaslatokkal látták el a falu lelki vezetőjét, de – mint a kirándulók közül többen elmondták – szakmai szempontból számukra is tanulságos volt a Székelyzsomboron tett látogatás. A túrázók a faluból nem távoztak üres gyomorral, a dombról lefelé jövet ugyanis tüzetesen ellenőrizték a kökény érettségét és a sombokrok állapotát is.

A Székelyzsomboron tett látogatás után, egy hosszabb autóbuszos utazást követően a halastavairól ismert Homoródszentpálon állt meg a népes csapat, Geréd Gábor tanár vezényletével tekintve meg néhány nevezetességet: a 15. században épült Dimén-udvarházat, mely a tulajdonos családtól való elkobzás után lesújtóan romos állapotba került, a falu sebévé válva – tudtuk meg a tanártól, aki hozzátette, voltak már próbálkozások a felújításra, melyek sajnos eddig nem jártak sikerrel. A helybéli unitárius templom és kertje már kellemesebb látványnak bizonyult.

Végállomás, majd irány haza

A homoródmenti túra utolsó nevezetes állomása Homoródszentmárton volt, ahol szabadon csemegézhetett a csapat a templomkertben lehullt friss dióból, és a lelkész jóvoltából a kertjében termő őszi gyümölcsökből. A falu unitárius temploma-erődje érdekes szabadtéri építményeket rejt: kőlabirintusokat és egyéb, a látogatók tekintetét vonzó alkotásokat alakítottak ki a találékony egyházközségi tagok.

A vidéki túra lezárását követően a csapat Székelyudvarhelyen állt meg estebédelni és kissé kiengedni a gőzt. A kirándulók az egyes asztaloknál lelkesen egymás szavába vágva elevenítették fel a nap legjobb élményeit, legviccesebb pillanatait. Ezt követően a csapat Csíkszereda felé vette az irányt, a kirándulók lassanként elbúcsúzva újonnan szerzett és rég nem látott ismerőseiktől, a következő kiránduláson való újabb találkozás reményében. Rendkívül sikeres napot tudhatunk magunk mögött, gazdag programon vehettünk részt – foglalta össze a történteket Ferencz Angéla főszervező.