Maugli története a Küküllő-parti színházban

Éppenséggel nem is olyan rég, fél esztendeje, 2013. április 19-én, volt a Pesti Színházban A dzsungel könyve ezredik előadása. Olyan sikertörténet ez, amilyen az operettirodalomban – mondjuk, Kálmán Imre munkássága idején – fordult elő. Maugli, a farkasok közt felnőtt és az emberek közé visszailleszkedni próbáló ember keserédes története igen erősen beivódott a köztudatba. Olyanná lett valóban, mint a Csárdáskirálynő, illetve mint amilyen a balett műfajban Hoffmann–Csajkovszkij Diótörője.

Minden kultúrember életében eljön az a pillanat, amikor meg kell nézni, s nem így egyszer, hanem az évek múltával a legkülönbözőbb nézői státusokban: kisgyermekként, kamaszként, később szerelmes ifjúként, fiatal szülőként, majd kísérői, esetleg nagyszülői minőségben, akár többször is. Épp e sokrétűsége miatt jelent komoly kihívást ez az alapmű egy olyan kis létszámú társulatnak, mint amilyen a Tomcsa Sándor Színház. Ha nem tévedünk, a maximum, amikor mindenki a színpadon volt, nem haladta meg a szereplők létszáma a húsz főt. Egy átlagos vígszínházi szereposztásban harmincszemélyes a színpadi közreműködők száma, s az sem ritka, hogy a főbb szerepeket – a miheztartás végett – kettős szereposztásban játsszák. A Tomcsa Sándor Színház erőtartalékai akkorák, hogy néhány vendéggel és külsőssel éppen csak el tudták vállalni a darab színrevitelét. Szóval: bátor gondolat volt A dzsungel könyvéhez folyamodni. Mivel a néző nem tudja, pontosan mi folyik a színházpolitika és az irodalmi titkárság boszorkánykonyhájában, csak szembesül az évad elején, hogy mivel rukkol elő színháza, hiszen kisebb városokban nem lehet a különböző kerületek és körutak teátrumai közül választani, azt kell szeretni és jelenléttel támogatni, ami van. Kibírni, adott esetben kivárni, míg „összeáll a kép”.

Érzékeny és figyelmes közönséget kapott Maugli, Balu, Ká és a többiek

Mindenesetre tisztességes az a hozzáállás, amelyet a társulat művészeinek részéről láthattunk és hallhattunk a bemutató alkalmával. Az előadók nem szokták meg annyira, hogy zenés-énekes műfajokban lépjenek fel. Gyakorlatuk sincs az ilyen elvárások rutinos és színvonalas teljesítéséhez, úgyhogy a kiváló helyzetek egy része elsikkad. Nyilvánvaló, hogy számtalan játéklehetőség rejlik Maugli dzsungelbeli kisvilágának bemutatásakor – a farkasok, a legjobb barátok enumerációjakor és a közös jelenetek során –, az emberekkel való konfliktusos találkozások alkalmával, a szerelem megállíthatatlan felszínre törésekor és a beilleszkedés tragikus körülményei közepette. Látszik, s a néző bizonyos szintű ide vonatkozó műveltség birtokában sejti, hogy megannyi kis játéklehetőség, poén bujkál egy-egy jelenetben, és több epizódszerepben ott a kibontakozás titka. Éppen a rutinhiány okozta görcs miatt sikkad el egy-egy poén vagy erőltetettre sikeredik. A galibát legtöbbször a ki nem énekelt lehetőségek okozzák, hiszen egyik-másik előadónak nincs olyan orgánuma, hogy átfogja azt a skálát – olykor több oktávot is –, amelyen ének által kibontakozhat a téma.

A közönség azonban nagyon érzékenyen és figyelmesen reagált, minden próbálkozást tapssal jutalmazott. A felnőtt Maugli kiváló mozgással, mimikával, megfelelő dikcióval ellensúlyozta énekhangja hiányosságait. Balu szerepében Csurulya Csongor meggyőzően játszott és énekelt, az övé egyike volt a legjobb alakításoknak. Barabás Árpád Sír Kánja is rendben volt. Dénes Gergely Csílként, illetve keselyűtársaival – László Kata, Jakab, Orsolya, Varga Márta – volt emlékezetes, Dunkler Róbert Akelaként. A legszimpatikusabbnak – a kiváló orgánumú – Nagy Csongor bizonyult Ká, a kígyó szerepében. Úgyhogy pár mellékszereplő játéka tartotta egyben a darab szerkezetét, és segített abban, hogy az üzenet jelentős része eljusson a nézőkig. Külön öröm, hogy a rendező és díszlettervező, Szilágyi Regina m. v. kihasználta a korlátolt lehetőségeket, kihozta a társulatból mindazt, ami ilyen esetekben felmutatható. Nagy segítségül szolgáltak számára ebben a munkában Bodor Judit m. v. jelmezei is. 

Musicalállomásnál járunk a Tomcsa Sándor Színháznál, új színi vidékek felé igyekszünk, ahová – úgy tűnik – közös akarattal megérkezni látszunk. Az is lehet, hogy még nincs kész a darab, minden előadással több titka bukkan felszínre, és létjogosultságot ad annak a gondolatnak, hogy a társulat erősödik és hírneve is öregbedik, ahogy múlnak az évek. Túl van a Tomcsa a kiskamaszkoron.

A dzsungel könyve lesz idén az ünnepi előadás

A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulata Békés-Dés-Geszti darabját, a frissen bemutatott A dzsungel könyvét bérleten kívül játssza december 30-án 19 és 31-én 18 órai kezdettel. Az elő-szilveszteri előadásra egy jegy ára 30 lej, míg az ünnepi programra 50 lejért lehet bejutni. Belépők online is vásárolhatók a színház honlapján, érdeklődni munkanapokon a 0266-212131-es telefonszámon lehet.